Március 30. A már régóta tartó kicsit kellemetlen papírozás, ide-oda rohangálás után és a hétvégi -hogy pakoljak be praktikusan sok cuccot egy bőröndbe, egy hátizsákba és egy oldaltáskába, úgy hogy, de át kell szállni Budapesten és Sopronban is- után otthonotthonról 14.05-kor indult a vonat. Apa feldobta a táskám, még volt egy pacsi nekik, aztán Fédra társaságával egészen Füzesabonyig utaztam... nem a legjobb hangulatban. Aztán az út több részében, csak durcáztam magamban, hogy ez már a 4. nyár lesz, hogy nem vagyok "magyarba"... Na Budapesten várt Anna és Orsi, egy órát átszállásig eltrécseltünk, hogy milyen jó lesz, ha majd jönnek meglátogatni... feljöttek a kedves hamburgi élmények is... Aztán tovább... Sopronban, pedig Csigu és apukája segítségével kerültem le a vonatról. Egy vacsi náluk. Aztán a buszmegállóban a buszra várva egy "kedves" Németországba emigrált, de magyar bácsika életét hallgattuk. A buszon igazából kevés ember, de mindenki elfoglalt egy kettes helyet elterülve. Na a mi helyünkön fekvőt szépen elküldtük onnan... és indult is az utunk Németország felé. A bácsika megszervezte, hogy pont mögöttünk üljön, gondolva biztos arra, hogy milyen jó hallgatói voltunk a buszmegben is. Nem igazán vette észre, hogy nem vagyunk vevők a sztorijaira: 1. mennyire FELSZEDTE magát odakint, 2. három háza van Sopronban csak úgy, 3. Stuttgartban egy villában él, 4. A bátyja fiát elvitte csak úgy 2 hétre tengerre, 5. bejárta a világot (csak Ausztriában nem volt), 6. Mallorcat és még jó pár helyet úgy ismer, mint Sopront, 7. Magyarországon járva, mindig megsajnálja az nyugdíjas hölgyeket, kicsit megszponzorálja őket, 8. A legújabb BMVje van, 9. Egy napra jött Sopronba, csak látogatóba, de ott hagyott 2000EUR-t. És ilyen kedves történetek csak mondtamondtamondta. De egyszer sikerült eldobnija magát és horkolásba kezdett + Csigut piszkálta álmában. Kaptunk Tőle két tábla csokit, mert az eurokat Sopronban hagyta. Aztán 5kor megérkeztünk Augsburgba. A tervünk, hogy mivel 9ig nem tudjuk elfoglalni a kolit, akkor addig majd beülünk a buszállomás várójába nem jött össze, hisz a busz a külvárosi részben rakott le, ilyen ikea és miegymás között. Megláttuk a villamos megállót, odavonszoltuk a cuccot (néhányszor megpihizve), átböngésztük a térképet, kikerestük a legmegfelelőbb vonaljegyet, aztán megkérdeztünk egy embert, hogy mégis hogy kell eljutnunk a koliig. Vagányságból nem érvényesítettük a jegyet. Mert, hogy hajnal van, meg amúgyis kimagyarázzuk, hogy nem tudtuk, hogy érvényesíteni kell, hisz újjak vagyunk, nézzen a táskáinkra. De nem is jött ellenőr. A koli előtt voltunk már 6kor, kényelmesen. Szerencsére elkaptuk a takarító nénit. Ő nem beszél németül, de beengedett. Aztán vártunk, vártunk és vártunk. 9 előtt jött a Hausmeister, aki odaadta a kulcsokat, meg a papírokat és hozzátette, hogy Csigu csak 1kor költözhet be a szobájába. Na felpakoltunk hozzám. Szétnéztünk. Nem volt kuka. Ja és ágyneműért is lementünk, hogy akkor bérlünk, ahogy az interneten le van írva, hogy lehet. Erre a kedves házmester azt mondta, hogy a kuka nem tartozik a kellékek közé, sajnálja. Vegyünk, nem drága. Ja és ágynemű meg hopp, pont nincs szabad, szóval vegyünk azt is, az se olyan drága. És még elfelejtette, hogy az én szobámban még csinálnak valamit a padlón és menjünk el addig kávézni, mert eltart egy ideig. Szóval éjszaka nem aludva, fáradtan, koszosan elmentünk paplant venni. Meg a közeli Aldiba kicsit kaját vásárolni. Szerencsénkre a padlós bácsi csak 12felé jött és így felcuccoltunk Csiguhoz és ledőltünk az ágyába és aludtunk. A bácsi valami vegyszerrel lekente a padlót, szerintünk a bogarak miatt. Szóval száradás után leköltöztem és innentől egyenesbe kerültünk. Este már sétát is tettünk. :)