Júl. 5. Szombaton a 10 perces fogászatos pihenő után még egyet tankoltunk, ahol találkoztunk Gryllus Dorkával és aztán nyomta apa a gázt Augsburgig. Na jó, tartottunk pihenőt, de vagy csak kétszer, így már kora este itt is voltunk. Kipakolásztunk, pihentünk, felmentünk a terszra, ahonnan belátni a várost. Este meg Eszterrel elmentem a Maha Clubba, hogy megmutassam neki, hogy hol dolgozom... Vasárnap bicajtúrát tettünk a városba és utána kibicajoztunk az Eiskanal-hoz, ahol aznap kanu slalom világbajnokság volt. Ott jól elkezdett esni az eső, mi pedig természetesen esernyők nélkül. Szóval a verseny után még több mint egy órát ott dekkoltunk, átfagyva, de nem elázva. Hétfőn nekem suliba kellett mennem délelőtt, délután meg bementünk a vársoba vásárolgatni. Aztán fél6-ra vissza kellett mennem a suliba, hogy megírjak egy Grammatik zh-t. A villamoson tanultam rá... És 2-es lett, tehát 4-es. De nem azért mert olyan okos vagyok, hanem mert olyan alibi zh volt. Kedden gőzöm sincs mit csináltunk, de szerintem apa akkor lett beteg és így inkább otthon volt pihenés, nekem meg suli. Szerdán amíg én megint zh-t írtam addig apa, anya és Eszter az egyetemvárost fedezték fel. Este még elmentünk bicajozni. Csütörtökön Münchenbe mentünk. Ott a gyönyörű Olympia Parkkal kezdtük, aztán BMW Múzeum, utána belváros, kicsit H&M-ek, még anyáék kávéztak... Nagyon-nagyon elfáradtunk. De vacsira bundáskenyeret csináltunk és Csigut áthívtuk kajálni. Pénteken Eszter dolgait pakoltuk, meg beszéltük át, mert 14h körül ment a vonatja Berlinbe. Nekem meg menni kellett 13h-ra babysittelni. Így ezt nélkülem oldották meg. Melóm után, mivel apa lázas volt anyával bementünk még a városba vásárolni. Szombaton délelőtt kénylemesen elindultak haza. Én meg kicsit szomorúan az óriássá vált szobámban netezgettem. Tettem-vettem.   

06.24. Kedd: dolgoztam, de mintha „buliztam” volna. Nagyon jó idő van itt mostanság és így senkinek nincs a ruhatárba leadnivalója… A „legjobb haverom” kidobó ott volt, így végig vele voltam, kint a pultnál…

06. 25. Szerda: Este grillezés volt a dizsi udvarán, hogy megbeszéljük a csütörtöktől vasárnapig tartó buli-fesztivált, meg, hogy nézzük a focit. El sem akartam menni, mert nem akartam dolgozni, mert bulizni akartam a fesztivál napjain, mert így is olyan sok mindenről lemaradok a munka miatt, és ez a rendezvény rohadtul nem lesz még egyszer, még itt vagyok. De gondoltam, hogy nagyon határozott leszek, és nem engedek és max. a csütörtök éjszakát áldozom fel munkára. Először is mondta a főnök, hogy a keddi napokon nem lesz többször ruhatár, mert nem éri meg 5 táskáért. És mostanában hétvégén is nem ketten, hanem egyedül dolgoznak, így most akárhogy is nézzük, sokan vagyunk a ruhatározásra. És valószínű, hogy más melókat kell csinálnom, ha akarok dolgozni. És nagy szerencsém volt, mert nem írt be csak vasárnapra, hogy a döntő kivetítésnél sört kell csapolnom. Nagyon boldog voltam. Nem ott néztem meg végül a focit, mert az ebay-en licitálni akartam, és pont a meccs közben volt.
06.26. Csütörtök: Nagyon rossz napom volt. Már a reggelem csak úgy szarul kezdődött, de nem tudom miért. Meg kivoltam, hogy még nem kaptam meg a szemcsimet, amit már egy hete feladott a csaj… egész nap csak vergődtem itthon. Délután egy szemináriumom volt a suliban és felöltöztem, elkészültem, lementem a vilihez, aztán rájöttem, hogy én inkább nem megyek be órára. És visszajöttem a koliba és tovább durrogtam magamban. Este kimentünk a MAX-FEST-re. Koncertek voltak, meg dínom-dánom, azon az utcán ahol több buli hely is van. Jöttünk-mentünk, nézelődtünk, de az utolsó villamossal, éjfélkor eljöttünk.
06.27. Péntek: 13h-ra mentem babysittelkedni. Otthon voltak a szülők, meg a takarító néni is ott volt, a Nicklas, meg aludt. De szerire, hamar felkelt és így megkezdődött a munkám… J Lett egy kutyájuk, egy kis labrador, de annyira édes. Mondták, hogy kerti party lesz az este, és majd kicsit segítsek az előkészületekben. Közben elmentem az apukával, meg a kicsivel a teniszklubba, ahová a csajok járnak teniszezni, hogy tudjam az utat, mert hogyha valamiért nem tudnak értük menni, akkor rendelnek nekem egy taxit, hogy én hozzam el őket. Kabrioval mentünk, és fú, már ezer éve nem utaztam kabriolettel… De ez az apuka nem normális, nyomatta még a léghűtést is… Az úton megtudtam, hogy ez a kis particska olyan 50 vendéges lesz, kb 20 gyerekkel és igaz jön a régi babysitterük, de jó lenne, ha tudnék kicsit tovább maradni. Én benne voltam. 16 óra felé elkezdtek jönni a vendégek. Swimming-poolos buli volt, mert az összes gyerek plusz sok apuka  a vízben pörögtek. Nagyon sokan voltak… és baszki ennyi gyerek a vízben… Ráadásul bevittek valami csónakot is, és lefordították, hogy az a sziget és azon fetrengtek, és szerintem az annyira veszélyes volt, hogy valaki aláúszik és pont nem tud pl. feljönni… Aztán ettünk, én utána segítettem elpakolni, mosogatni… Utána még kicsit játszottam a gyerekekkel és olyan 21 óra felé eljöttem. Egyből a többnapos rendezvényre, ahol előző nap is voltam. Ott taliztam a többiekkel. Megint csak koncertet néztünk, aztán hazajöttünk. Az igazán buli szombatra volt betervezve.
06.28. Szombat: Pihizgetés, kicsit városozás, netezgetés, skype… Este meg húde BULI! Nincs részletezés, de reggel 8-ra értem haza, pedig 5-kor zárt a dizsi!
(Ja, és mindig diszkót írok, de igazából, nem egy igazi dizsi, hanem egy alternatív hely. Itt nincs „Put your hands up in the air” vaaagy  „Pump it up”! És lent a KATAKOMBEN-ben, vagyis a cigis pinyóban gyakran koncertek vannak. Múltkor egy orosz csapat jött. És oroszul énekeltek. Elég jók voltak)
Vasárnap nem sokat aludtam… kb 2 órát. Este mentem dolgozni. Nagyon fáradt voltam, így a spanyoloknak szurkoltam, hogy ők nyerjenek és akkor nem lesz nagy örjöngés és elmarad a buli utána! Persze szomorú volt a hangulat utána, de még így is ott voltam éjszaka 1-ig! Hétfőn reggel nem bírtam felkelni a sulira! Szóval lógtam a reggeli órákról. Kedden is iskoláztam. Délután összeraktam a szobám, behánytam a cuccaim a bőröndbe és este 10-re kimentem a város szélére, ahová 1 órás késéssel jött értem a busz, de behozta és reggel 9-re Pesten voltam. De bárcsak ilyen gyorsan eltelt volna az utazás, amilyen gyorsan ezt itt leírtam! A buszsofőr azt a tippet adta, hogy Münchenbe nagyon mélyen aludjak a kettes széken elterülve, mert vagy 8-an felszállnak majd. És akkor biztos majd nem lesz szívük felkelteni és majd leülnek más mellé… Erre 16-an vártak ott minket, így mellém ültetett egy vállas, suttyó keletnémetet. Teljesen fullon volt a busz. A csávó, az ülőtársam folyamatosan elaludt, de én felkeltettem, mert állandóan dőlt felém, meg horkolt is. Kicsit mérges volt rám, szerintem, mert mikor Bécsben leszállt nem is köszönt el. És lentről és nagyon böse-n nézett rám. Bécstől a határig tudtam aludni. Szerdán 9-kor meg anya meg apa várt engem. Felhívtam a fogbácsimat, hogy itthon vagyok és, mikor mehetnék hozzá, de sajna szerdára nem tudott bevállalni. Így mondtam nem baj, akkor csütörtökön felmegyek. Este még hullafáradtan taliztam Dórával meg Fédrával. És olyan jól esett kicsit velük lennem. És sorry, hogy nem találkoztam sok mindenkivel, meg, hogy nem is nagyon mondtam, hogy megyek haza, de mivel, hogy már szombatra a visszafelé út volt tervezve, tudtam, hogy nem lesz időm és, hogy még így is bolondok háza lesz. Csütörtökön felvonatoztam Bp-re. 17-re mentem is a fogorvoshoz, ahogy tegnap megbeszéltük. Nyitotta a kedves asszisztens az ajtót, azzal a mondattal, hogy Te nem vagy beírva a kiskönyvbe, igaz? Én meg gyanútlanul válaszoltam, hogy nem, de a doktor úrral tegnap megbeszéltem, hogy jövök. Az orvos már nem volt ott, mert kb. 10 perce elment, mert valami családi cucc közbejött neki. És mivel nem voltam beírva, így engem nem is hívtak fel, hogy menjek hamarabb vagy máskor. Én borzasztóan, rettenetesen, iszonyat, baromi ideges lettem. Mivel csak ezért mentem fel csüt. Pestre, meg amúgy is, szinte csak ezért jöttem haza magyarba! Persze nem tudott semmit se tenni az asszisztens se. Nagyon szomorkodtam neki, aztán elmentem. Leültem a nyugatinál, egy csövi mellé és bőgtem, mert senkit se tudtam felhívni, mert a händym meg lemerült, mert annyit beszéltem a 2 nap vele. Csak sírtam kínomban, mivel még volt egy órám vonatindulásig. Legszívesebben kiütöttem volna az egészet a fogsorommal együtt! Járt az agyam, hogy hogy tudnám ezt valahogy szombatig mégis elintézni. Visszamentem a nőhöz, hogy hívja fel a dokit, de nem vette fel. Kérdeztem tőle, hogy szokott-e kivételt tenni és pl. szombaton bejönni a rendelőbe egy betege miatt. Mondta próbáljam meg. Hazazötyiztem Kövire és becsapódtam a kertipartynkba. „Családbarátok” voltak nálunk. Kicsi élménybeszámoló, babysittelés az ikrekre, akiknek sokszor németül akartam beszélni. Nem tudom miért, de ez már régebben is így volt, amikor még értehetőbb is volt, mert szinte csak gyerekekkel voltam. De most csak péntekenként vigyázok kölykökre. Pénteken hívtam a dokit, hogy most mi lesz, mert nekem muszáj, hogy lássa a fogaimat, behazudtam, hogy zavar és sérti az ínyemet, plusz a négyes, hármas rányomult a kettesemre (ez igaz volt), kiáll a drót… De igazából csak azt akartam, hogy cserélje a gumikat, mert undorító sárgák voltak már. Felajánlotta a péntek estét, de én ötleteltem egy szombat délelőttel, hogy mikor utazok vissza Augsburgba, akkor megállunk Bp-n. Beleegyezett szerire és így szombaton „kifehéredett” a fogam. És már „drótcsigám” sincs, amit persze ti nem láttatok, mert akkor kreálta, mikor jöttem, március végén.

Jún. 14. Szombat: Nem mentem a többiekkel Salzburgba kirándulni, mert melóznom kellett este. Ráadásul rosszul esett az is, hogy ezen a napon volt Augsburgba a hosszú múzeumok éjszakája és így arra se tudtam menni...:(. És még kicsit fárasztó is volt a munka, mert el vagyok szokva a szombati napoktól, hisz kedden nem sok dolgom van. Vasárnap pihi. Jött a hétfő, semmi extra: suli..., ja de menzán kaja (már egy hónapja nem ettem ott), kedden is ugyanez, de a délutáni óráról lógtam. Öhöm. Na de hasfájás volt és pihennem kellett, mert este mentem dizsimelózni. Ott tök jó volt, mert 20.45-re kellett mennem, és pont kezdődött a foci és ki volt vetítve a tánctérnél, és az összes dolgozó nézte, hisz vendégek még nem voltak. A foci után sem volt sok minden. Tudtam csinálni a házimat, ami a hétvégi ányjátékhoz kellett. Meg újságolvasás, aztán kicsit tanulás, és sokat is voltam kint a bárnál, hisz kb 5 táska, meg 4 kabátot adtak le... Így jó melózni, csak kár, hogy éjszakázós. :( Szerdán kómásan muszáj voltam 10-re bemenni suliba. Megint menzáztunk, mert a bayerische tipikus kaja volt. A nokedliszerűség. Aztán órám volt délután, de az utolsóról ellógtam, mert internationális nap volt az egyetemen és sok ország bemutatkozott a nevezetességeikkel, ételükkel, italukkal, prospektusokkal...  Érdekes volt, csak kicsit sokat összezabáltunk. Csütörtök délelőtt dolgoztam, délután Csiguval elmentünk városvezetésre. Véletlenül találtam az egyetemen egy plakátot, hogy városnézés lesz idegenvezetővel. Nagyon jó, hogy elmentünk, sok érdekeset hallottam, amit igazából már lassan 3 hónapos ittélés után illene tudni, de még nem jutottam el addig... Na, hogy pl. csak a belvárosban a sok kis patak, meg csatorna össze-vissza, több mint 140km összesen. Régen itt élt a világ leggazdagabb embere, és olyan kedves volt, hogy a szegényeknek építetett egy részt, ahol ingyen lakhattak, annak fejéül, hogy napi 3-szor imátkoztak érte. És ez a rész a Fuggerei, és a mai napig megvan. (Tök közel lakok hozzám.) Általában öreg emberek laknak itt. Évente kevesebb, mint 1 EURO-t kell fizetniük lakbérért. :))) És most is imátkoznak napi 3-szor. Olyan szinte, mint egy másik város, teljesen el van kerítve, ráadául 22 órakor bezárják a nagy kapukat és csak reggel 5-kor nyitják ki újra. Este már nagyon fáradt voltam, de a meccs... német-horvát... Nem akartam a public viewing-en nézni, mert úgy saccoltam veszíteni fognak. És nem akartam szomorkodást látni, a játék után. De az első félidő után, na megjött a kedvem és a töbiekkel kimentem a nagy kivetítőhöz. Akkora öröm volt utána, dudálás, ordibálás... ahogy illik. Már annyira fáradt voltam, hogy pénteken 11 órakor keltem órára, mert 13 órára mentem babysittingelni. Nem gondoltam volna, hogy túl is vagyok a nehezén. Nagyon kellemes volt. Na jó, az elején, mikor meglátott a kicsi, egyből el kezdett bőgni és nem akart az istenért sem velem játszani, sőt rám sem nézett... Na de megtört a jég, mert én is akartam olyan cool tetkót amilyen neki volt. Az 5 óra alatt tudtam wc-re menni, ettem, ittam és olyan luxus volt, hogy még újságot is tudtam olvasni, olyan jól eljátszottak néha. Szombaton sulim volt 9-16ig, ez a tömbösített szeminárium volt: játék a német, mint idegennyelv oktatásban. Érdekes volt, de sok jó ötlettel nem lettem gazdagabb. Este korán fekvés, mert vasárnap délelőtt folytatódott az óra. Délután meg mégiscsak elmentem a Celine Dion konzertre dolgozni (7 törökkel: Özged, Gözde... stb :) ). Azért csak furdalt engem, hogy milyen lehet. De egy akkora egy SCHEISS meló, hogy azt le se lehet írni, viszont egy élmény volt, mert még nem voltam ekkora koncerten. És gyönyörű volt a "My heart will go on"-t élőben hallani. ;) Na ok, nem leszek ironikus. Amúgy esküszöm jó volt, vannak azért kedves számai és élőben, konzerten más a hangulat is.  Mobilárusok voltunk. Tehát a nyakunkba akasztva egy láda és sör vagy ásványvíz vagy cola benne. És a lépcsőn le, aztán fel, aztán egy másikon fel-le... Az elején, nem is láttam, hogy most ott van-e Celine Dion vagy sem, csak a hangját hallottam, de annyian akartak piát... Én meg borravalót, úgyhogy eszetlenül koncentráltam a melóra. Fél óra után annyira elfáradtam, meg leizzadtam, meg elkeseredtem, mert nem adtak túl sok borravalókat, hogy átgondoltam, hogy "ich scheisse darauf" (szarok rá), inkább nézem a koncertet. Szóval mászkáltam én, de nem voltam azon, hogy minnél többet eladjak. Az árak: (5dl) cola: 4,60; ásványvíz: 4,40; sör: 5,10; de ebben benne volt az 1 EUR-ért visszaváltható pohár. Nekem összesen 4 és fél órát fizetnek majd órabérben, ami csak 8 EUR/h, meg enyém lehetett a borravaló, de az összesen olyan 5 EUR körül volt. (Szarul csináltam, mert a többiek behazudták, hogy nincs aprójuk sajnálják, és akkor mindig hagyták a vásárlók a visszajárót..., de én nem tudtam ilyen pofátlan lenni) Szóval pénz szempontjából rohadtul nem éri meg ott dolgozni, mert nekünk még Münchenbe is kellett utaznunk. De viszont ingyen koncert, ha úgy nézzük. És láthattam azt is, hogy mi történik előtte a színpad mögött... 

Nem elég nekem a suli, és emellett a 3 meló, és az ezekkel járó stressz, még E-BAY-ezek is! Basszus elkapott a régi láááz. Mostanság mindig megfigyelek, néha licitálok, időre kell itthon lennem, mert egy "fontos" termék le fog járni és én, mint a profik csak az utolsó percekben fedem fel magam, mutatom érdeklődésem és licitálok... Nagyon veszélyes, mert el tudom veszteni a fejem és nem azt nézem, hogy mennyit ér meg nekem, hanem, hogy mikor leszek már én a sikeres bietenelő. Hú szerire volt párszor szerencsém, hogy mégiscsak rámlicitáltak és nem az enyém lett a cucc, mert mikor látom, hogy én adtam a legmagasabb összeget érte, átgondolom, hogy húú, nem is akarom ezt ennyiért... Szóval stresszes ilyenkor, meg stresszes olyankor is mikor nagyon meg akarok "nyerni" valamit. Mint a szerencsjátékos betegség. Na de eddig csak két könyv meg egy napszemcsi árát utaltam. És még nem jöttek meg, de nagyon várom már őket.. :))

És mivel annyi szabadidőm van, hogy még egy melóra jelentkeztem. Münchenben lehet koncerteken melózni. És akkora élmény lehet és már vissza is írtak, de átgondoltam, hogy de hogy??? És mikor eszek? Mikor alszok? Vagy mikor veszek levegőt? Na azért még ennyire nem vészes, de azért látni, hogy nem élek olyan harmónikusan, mert már megint beteg vagyok, megfázás. És közben mostanában nő a bölcsességfogam.

Pénteken kezdődött élesben a babysitting. Most nincs lelkiállapotom részletezni, de nagyon-nagyon fárasztó volt. Fel voltam készülve, mert tudom, hogy nem egyszerű az elején, de erre mégsem számítottam. Amellett, hogy semmit nem tudok a "napi-szokásaikról", a pici igen erősen tesztelte a hátárait nálam. Követ kezdett el dobálni a szomszédba. Mondtam ne csinálja, megint dobott egyet, lefogtam és mondtam ne csinálja, megint dobott egyet. Megfogtam erősen és mondtam neki ha még egy követ átdob, akkor felviszem a szobájába és egyedül ott fog maradni. Erre mit csinált? Mégegyet átdobott. Elkaptam, ordított, kapálózott... A nappaliban leraktam és kérdeztem, hogy most miért csinálta, persze nem lehetett semmit hallani, annyira bömbölt. Elengedtem, egyből megörült a kis mocskos huncut és elindult kifelé a kövekhez. Mondtam ne csinálja, de már eléggé ideges voltam, felfogott egy követ, én elkaptam aztán megint ordított. A füvön fetrengett és szenvedett, féltem, hogy átjön a szomszéd, megkérdezni, hogy mi  fenét csinálok a gyerekekkel... De 3 perc múlva kiegyezett egy döntetlenbe, hogy ő hintázni akar és lökjem meg... (Szóval NYERTEM!) :) Na ezt még eljátszotta, azzal, hogy ne másszon fel a játszóház korlátján... Ok. És meg nem beszélve arról, mikor mind a 3 gyerek otthon volt (mert egyébként váltogatta a két nagy egymást, mert teniszre járnak 2 különböző időpontban), akkor a két lány üti-veri egymást... Meg mindent elvesznek a kicsitől. Ja vagy épp nem veszekednek, de mind a három máshova akar menni, de én menjek vele, vele meg vele... Na ééés, ez még semmi, mert az 5 óra alatt, nem tudtam egy korty vizet se inni, vagy wc-re menni.

Eléggé elfáradtam... És a többiek mennek holnap Salzburgba és én nem megyek. :( Mert, holnap este meg a dizsis meló van. De ha csak ez lenne, akkor mennék, mert végülis estére visszaérnek, csak jöv. hétvégén tömörített kurzusom lesz, és nekem is van feladatom és azt elő kell készíteni. És holnap akkor azt elkezdem. :S 

Már nagyon rég írtam ide, a blogba, de semmi erőm és kedvem mostanában ide irkálni. Nem tudom, hogy hol járok a történetekkel, de amúgy sem akarom nagyon részletezni a dolgokat.
Június 7. Szombat: Már megint kirándulni voltunk, valahol München mellett, valami Klostert néztünk meg. Szégyellem, hogy nem jegyeztem meg semmi értelmes információt. De a lényeg, hogy ez a templom egy "hegy"tetején volt és valami összeköttetésben a sörgyárral... Egész nap csak esett az eső, így a kirándulás 3/4-ét egy óriási Bierstube-ben töltöttük. Nagy élmény volt... Mert a sörön és a Wurst-on vagy Leberkäse-n kívül semmit nem lehetett kapni. Én meg nem szeretem ezeket... De legalább nem költöttem, csak egy capuccino-t ittam 3EUR-ért. Este a Mahagoni Bar-ba mentünk, mert az a legkölcségkíméletes nekem. ;) Nem kell 5 EUR belépőt fizetnem, meg a pia is olcsóbb, vagy az alkoholmentes ingyen... Csak mégsem olyan jó, mert ismerem a dolgozókat, akkor beszélgetünk, vicceskedünk vagy beugrok a helyükre, még pisi-cigi-pihit csinálnak... Meg a társaság is nagyjából ugyanaz... 
Vasárnap: Délután egy családhoz kellett mennem babysitting ügybe. Három gyerek. Julia 6, Lilly 4, Nicklas 2. Két órát ismerkedtünk, játszottunk... Fogorvos, fura szülők, nagy ház, óriási kert, aranyos, egymást piszkálós gyerekek... Sokat játszottunk a szülők kávéztak és ránk se bagóztak. Kb. másfél óra után, egy nagy fogócska után, elkezdtünk homokozni, lenyugodtak a gyerekek és gondoltam odamegyek akkor a szülőkhöz, hogy valamit mondajanak már és hogy nyugodtan kérdezzenek.  Mivel csak 2szer telefonáltunk előtte, hogy hova és mikor kellene mennem hozzájuk. Tehát semmit nem tudtak rólam. Az anyuka 5perc alatt megmutatta a házat, mi, hol van, mit hogy kell használni... Annyira szokatlan nekem, de azt se kérdezték meg, hogy hány éves vagyok, meg hogy honnan jövök, meg hogy egyáltalán mit tanulok itt és hogy kerültem ide, és hogy mikor megyek haza, vagy hogy tulajdonképpen van-e tapasztalatom a gyerekekkel.... SEMMIT! Aztán mondták, hogy lefigyeltek, és fura, hogy a pici telejesen közvetlen volt velem, hogy pl. az ölemben evett, és tetszik nekik és akkor mikor vagyok nagyjából szabad. Mondtam, hogy péntek és hétvége teljesen szabad, a többi napon meg suli, meg 1szer vagy néha 2szer egy héten éjszakázás a dizsibe. Mondta a nő, hogy ok, és egyenlőre akkor a köv. két pénteken kellene mennem, és kérdezte, hogy mennyit szeretnék kapni. Én meg még itthon eldöntöttem, hogy min. 6 EUR, de inkább 7. És mivel akkora fürdőszoba, mint a mi nappalink, meg minden játék HABA, meg gombnyomásra swimming-pool lefedés, de hogy rá is lehet állni, meg naponta járó takarító... Gondoltam persze hogy 7 EUR. Erre a nő, jó akkor adunk 8 EUR-ot és akkor tessék a mai 16 EUR, mert 2 órát voltál. Csak lestem nagyokat, de kezdem szokni, mert a takarítós helyen dettó ez volt. Montdam 7EUR/órá-ért takarítok, erre mikor kész lettem, mondták jól van, nekünk ez megér 8-at is... :)

Na meg nagyon Fußball őrület van, olyan 2006-os wm feeling. Autókon zászló, meccsek előtt őrület, Großleinwand = élő kivetítés, kocsmákban tévék, meccsek után dudálás... És olyan érdekes, hogy már megint itt a közelben van az egész bonyolítva... Már teljesen összekötődik az agyamban hogy Deutschland=Fußball, pedig Deutschland=BIER. Na a lényeg, tetszik nekem. A baj, csak hogy a Rathausplatz-os nagy kivetítésre jeggyel lehet bejutni, ami igazából ingyen van, csak hogy limitálva legyen a nézősereg. És persze, már mittudomén hány közvetítésre elfogyott a jegy... :(

Csütörtökön úgy volt, hogy dolgoznom kell, aztán mégis egy lány ment helyettem. Nagy volt a boldogság, hogy akkor tudok menni az UNI-s buliba, ami 5kor kezdődött, hogy a 18.00-kor kezdődő Deutschland-Kroatien meccset, ott kivetítőn megnézhessék az emberek és utána buli... Persze nekem 17.15-ig volt sulim (hozzáteszem összesen 6-an voltunk az órán, a 26 helyett... Nem tudtuk, hogy az előző heti Kant szöveg miatt, amiből egy szót sem értettünk vagy a buli miatt...) hazajöttem, semmi hangulatom nem volt a bulihoz, de úgy gondoltam, ha a németek nyernek, akkor megyek a buliba, mert akkor jó lesz a hangulat, ha nem nyernek nem megyek. És sajnos nem nyertek és nem is mentem. De Csiguval kimentünk sétálni, és a már rég megbeszélt "Egyszer beülünk a POW-WOW-ba!" tervet megvalósítottuk. Egy amerikai beülős hely a belvárosban, és mindig tele van, főleg a terasz.  
      

Kedden tök kevesen voltak a dizsibe, kb 6 kabátot meg vagy 10 táskát adtak le... Azért ennél többen voltak, csak annyira jó idő volt, hogy nem is kellett kabit felvenni éjszakára sem. De nem volt vészes, mert mindig volt ott valaki, akivel tudtam beszélgetni, és így nem aludtam el. :) Meg egyébként is volt nálam tanulnivaló. ;)
Végre elintéztem a héten a Lohnsteuer kártyát is, amivel bejelentve dolgozhatok. Persze az utolsó pillanatra hagytam, mert május végéig intézhettem el. De kicsit vicces volt mert már egyszer próbálkoztam, de akkor azt mondták, nem ott intézik és adtak egy címet. Aztán, hogy megtudtam, hogy csak jún. 2-től kell, így kényelmesre vettem. De a héten elmentem a címre, amit megadtak, ők elküldtek egy másik címre és onnan egy harmadikra. Na és ott megcsinálták, ami kb. fél percig tartott és a néni hozzáfűzte, hogy egyébként ezt nem itt kellene intéznem. :))  (Nem voltam rájuk mérges, mert velem volt a baj, nem pedig a hivatalokkal, mert egyszer az volt a gond, hogy tanuló vagyok, aztán, hogy külföldi, aztán hogy EU-Land-os... a lényeg, hogy már megvan!)
Szombaton a híres Puppenkistében voltunk. Ez Augsburg fő nevezetessége. Egyébként egy bábszínház, és marionett bábokkal játszanak. Gyerekelőadás volt, de nekünk pont az kellett, de még így se értettem mindent, mert az egyik főszereplő annyira schwäbisch-ül beszélt... Fú, annyira kellett koncentrálnom, hogy értsem... Szerire a többi szereplő Hochdeutsch-ul beszélt, de nem értem miért keverik a dialektussal, a gyerekek nem fogják tudni megkülönböztetni... Meg, ha nem Bayern-ből jönnek a nézők??? 

Általánosságba, amit már annyiszor le akartam írni:
Két dolog, amit annyira furcsálok. Egyik, hogy iszonyat sokan járnak mankóval, és fiatalok. És nem értjük, hogy miért. De ez már egyszerűen divat itt, szerintünk. Mert nem lehet, hogy ennyi embernek kimenjen a bokája... A másik meg a nők bevásárlós kosara. Szóval ilyen merev, mint az otthoni fonott kosarak, amivel a piacra járunk, de itt végülis anyagból van, csak ki van merevítve az alja, meg a teteje. És gyönyörű az anyag. Színes, mintás, virágos... És minden anyuka ilyennel vásárol be. És ez a kosár tök drága, múltkor akciósan láttuk 50 EUR-ért és hamisítják is, ami már nem olyan drága. 

Hétfőn suliban voltam végig, kedden annyira fájt a hasam, hogy lógtam a délelőtti óráról. Szerire elmúlt és délután már mentem. Este meló volt. Sokan voltak, mert szünet van valamelyik sulikban. 4-kor zártunk, de utána még kb 6-ig ott maradtunk beszélgetni. Szerda délelőtt aludtam gyorsan vagy 4 órát, aztán mentem suliba. Ezen a napon vannak a kedvenc óráim. Az egyik óra hamarabb befejeződött, nem is volt baj, mert gondoltam többet alszok délután, a munka előtt. 6 körül le is feküdtem, hogy 21h-ig alhatok... Erre csak szenvedtem, de naggyon. Iszonyat ideges voltam, hogy nem tudtam elaludni. Rettenetesen féltem, hogy nem fogom kibírni az éjszakázást... Most szerdán azért volt nyitva a Mahagoni Bar, mert csütörtökön, itt szabadnap volt. Mentem fél10-re, csináltam a dolgom, azt hittem egyedül leszek, de szerire nem... Hú, akkor lehet majd hamarabb hazaengednek, reménykedtem... Erre, akkora nagy hajtás volt, mint, mikor először voltam. Nagyon sokan voltak. A tartalék vállfákat is elő kellett szedni. Elfogyott az apró pénz, az is ami nálunk van, hogy vész esetén tudjunk váltani. Hozni kellett a bankból. Elfogyott a vállfák számozásához a tömb... Nagyon stresszes éjszaka volt. Annyira leizzadtam, elfáradtam, remegett a kezem... Még melegszenyót se tudtam enni, pedig azt mindig szoktam. Na szóval, nem volt időm azzal törődni, hogy mennyire is vagyok fáradt... 4 helyett, 5 után zártunk. Takarítás, kassza rendezés, aztán "feier Abend". Szerintem 9-re értem haza. És én voltam, aki először eljöttem, mert megint olyan dolgozós ivászatos beszélgetős "buli" volt utána. De már muszáj volt hazaindulnom a fáradságtól, meg, mert ráadásul megittam 2 marakujavodkát és tisztára a "fejembe szállt", mivel se nem aludtam, se nem ettem egy ideje... Többet tutira nem fogok, ilyen szabadnap előtt dolgozni. Nekem nem éri meg, ez a hajtás, azt a pár euróval több borravalót. És annyira lettem volna inkább vendég. Tök jó volt a zene, sok ember... :( Csütörtökön 16h-ig aludtam. (Most tényleg fáradt lehettem.) De este kezdődött..., mert mit nekem az éjszakázás... Csiguval meg Dariussal (egy litván srác) elmentünk bulizni. Hát hova? A mahagoniba. Mert nagyon pénzgazdaságos, mert 2 embert ingyen bevihetek, és ruhatárért se kell fizetni, és nekem a piák nagyon olcsók. Vagyis, hogy az alkoholmentesek ingyen vannak, az alkoholosak, meg igazán günstigek. Az összes alkoholos koktél 2,50 EUR nekem, amúgy 6-7 EUR alatt nem is lehet kapni. Na én ittam a KIBA-mat, Csigu, meg Darius koktéloztak olcsón. Mert sunyiba meg lehet csinálni, hogy egyszerre kettőt is veszek a kártyámmal... Inkább ilyen beszélgetős éjszakára sikerült, mert csomót beszélgettünk "hármasba". Ami azt jelenti, hogy magyarul pletyizünk, Dar meg uncsizik... De leszarjuk. :) Meg beszélgettem az aznap dolgozókkal, sokat. Jó volt. 3 körül haza indultunk, bár egyáltalán nem voltam fáradt. A csütörtök ilyen egyetemes buli, de nem voltak sokan. Biztos a szerda miatt.
Péntek alvás, pihi. Csigu hazautazott a hétvégére. És gondoltam akkor most, nyugiba leszek egy hétvégét. Nem, hogy menjünk, menjünk, menjünk buliba, buliba, buliba!!! De hogy ne legyen olyan uncsi, elmentem "szétnézni" a városba. Mindig írom itt, hogy mikor, mire, mennyit költök. És átlagban eddig heti 110 Eurot költöttem. Ezen a héten meg még semmit (péntekig). Mert, hogy nem volt időm. Suli, munka, alvás, ünnepnap.... De amúgy is, átgondoltam, hogy nem lesz ez így jó. Nem kéne ennyit költenem. Mert igen nagy leárazásos cuccokat tudok kifogni, amik dúrván megérik, csak nem mindig van rájuk igazán szükségem. De egyszerűen nem bírom őket otthagyni. Pedig gyűjteni kellene a pénzt, ha az idén még menni akarok HH-ba, meg Berlinbe... Na, de ma is találtam dolgokat, amit hiba lett volna otthagyni. De ezt inkább nem részletezném. Már uncsi lenne. Mindig csak erről írok. A lényeg, nem tagadtam a heti kiadásom... és a nagy boldogság is megvan. ;))

Hétfő és kedd szünet volt. Ugyanis hétfő pünkösd, kedd meg csak úgy uni szünet... Hétfőn szinte semmit nem csináltam, a szobámban tettem-vettem és valamikor késő délután mentünk ki a Rathausplatz-ra, csak úgy kiülni, mintahogy szokták a németek. Sétálgattunk, persze a vásárlós részlegben... Felfedeztünk egy új H&M-et! Kedden már természetesen délelőtt elindultunk a városba... Hisz a boltok újra nyitva voltak és nem akartunk lemaradni semmiről... Muszáj volt megnézni a még fel nem derített boltot és azokat is, amelyeket ismerünk, hátha van már valami új... Nagyon jól éreztem magam. Olyan boldogságos vásárolni... Csak zárójelben, hogy a terv az volt erre a két napra, hogy Augsburgot kicsit jobban megismerjük. Felmenjünk a templomtoronyba, olyan helyeken sétáljunk, ahol még nem jártunk... Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy már megint a göncök... De Csigu megnyugtatott, hogy van még időnk Augsburgot kiismerni... Na és, most tényleg mit csináljak, ha nekem a vásárlás nagyobb élmény, mint a múzeumozás??? (És Csigunak is elég keményen, szóval nagy a barátság...;))

Csütörtök este Länderabend-en voltunk. Bemutatták nekünk Bayern nevezetességeit + a tipikus ételüket kóstolhattuk meg. Egész jó volt, csak a lány, aki tartotta az projektes előadásos bemutatást bayerisch dialektussal beszélt és persze érdekes volt hallani, de hát nagyon keveset értettem és nagyon koncenráltam, amibe annyira elfáradtam. Egy szólással kezdte: "A bajorok kenyere a SÖR!" Amit még 100%-osan értettem, de azért is biztos, mert például német nyelvtanon a tanár, akármilyen nyelvtani dologra olyan példamondatot mond, amiben a sör vagy a sörkert tutira, hogy szerepel. Már nagyon vicces. A kajcsi nagyon fincs volt. Nokedliszerű tészta ilyen szalonnához hasonló sült hússal és sült savanyűkáposzta a tetején. 

Pénteken mi más, mint vásárlás. Hisz megkaptam az áprilisi fizimet. 

Szombaton Rothenburgba mentünk kirándulni. 8.30-kor indultunk és 2 és negyed óra volt az út és 2szer kellett átszállni. :( A város turistákból él. Csak 1x.000 lakos és évente 2millió turista... Látni is mert a centrumban, csak éttermek, kávézók, pékségek vannak egymás hátán. Ja, meg egy híres üzlet, ami egy álom, és egész évben a karácsonyi dolgokat árul. Gyönyörű, de tényleg. És karácsonyi zene és karácsonyi illat és sok-sok karácsonyi mütyi és karifák, és égők és télapók... Fúú nagyon dúrva üzlet, óriási, zegzugos, nagyon sok eladó... És mivel meg kell élnie, minden iszonyat drága volt. Nem vettem semmit, de egy élmény volt. Délben egy órás idegenvezetést kaptunk. Aztán elementünk még egy kínzóeszközös múzeumba, aztán szabadprogram. 19h-kor indultunk haza, szóval 21.30-ra értünk be Augsburgba és egyből mentem is melózni. Nagyon fáradt voltam, és kijelentették, hogy smokerclubbos leszek. Arról már meséltem, hogy az embereket kell csekkolni, a vendégeknek a nevét felírni... Na és most megtudtam miért is kell ezt csinálni. Azt hittem, hogy ez nekik kell, de nem. Mivel, hogy nem lehet szórakozóhelyen dohányozni, de ők mégis csináltak egy ilyen cigis clubbot, jöhetnek valahonnan ellenőrizni és akkor elkérik a listát és egyezni kell az ott tartozkodó emberekkel. Na nálam nem tudom mi lenne, ha akkor jönnének ellenőrizni, mikor én írom a neveket... Nagyon vicceske néha, hogy fogalmam sincs nem csak a névről, hanem arról sem, hogy ez keresztnév vagy családni név... És egyesek úgy néznek rám mint valami fogyira, hogy miért nem értem... De általában inkább vicces. Tegnap két srácnak nagyon tetszett, ahogy leírtam a nevüket és nekem is, hogy ők mit össze röhögnek rajta... Ja és az a legjobb, mikor megkérem, hogy ismételje el a nevét, és akkor gyorsan lebetűzi nekem, vagy mondja, hogy pl. mint a mókus (Eichhörchen), csak hagyd le, az elejét... És akkor jön, hogy hogy is írják ezt a blöde szót, hogy mókus... Amúgy szerintem ez jó a németemnek, itt jobban fejlődök, mint a rucitárban... Egyébként 3-kor végeztem, mert nem voltak sokan és szabadot kaptam, habár nem akartam, mert jó lett volna a borravaló, meg, amúgyse voltam álmos, mert ott volt a lieblingsvendégem is. Úgyhogy 4-ig "buliztam", kipróbáltam pár koktélt, aztán 4-kor hazajöttem. Esőben, sötétben, gyalog...

Mára, vasárnapra, meg egy kis grill party volt szervezve. Hogy a teraszon grillezünk jópáran, de az esős idő miatt, a húst megsütöttük a szobákban és felmentünk a közös terembe és ott ettük meg. Összesen nyolcan voltunk (egy angol, négy olasz, egy török, meg mi Csiguval). Jó volt, csak olyenkor megőrülök, mikor pl. az olaszok egymással beszélnek olaszul, olyan szép. Na és, mikor az angolok beszélnek robbanni tudnék, hogy milyen gyönyörű a kiejtésük, és hogy alig értem... Na de most a németre kéne koncentrálni.   

Ja, és pár kép, de most alig csináltunk hasznosat. Mert elbaromkodtuk és amúgyis, szinte ugyanolyan házak, meg macskaköves utcák vannak... De persze más élőben, de a képeken nem tűnik másnak. Meg amúgyis általában beleMODELLkedek a képekbe, és a látnivalót, így ki is takarom. ;)

Szombaton Nördlingenben voltunk. Megint ilyen szervezett kirándulás... Nagyon jó volt, mert olyan érdekes város. Képzeljétek teljesen épp a városfala. Tiszta biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy nem tudunk eltévedni, mert a városrészből nem fogunk észrevétlenül kijutni... Amúgy olyan 20.000 laknak ott, de persze nem csak a falon belül... a délelőtti "turistakör" után, az egész délutánunk szabad volt, először gondoltuk, hogy mi a fenét fogunk csinálni (még H&M sincs...), de közben tök jól eltelt. Vettünk a boltban joghurtitalt, ültünk, napoztunk, néztük az embereket, a pihi után bejártuk a várost mégegyszer. Én nagyon örültem, hogy elmentem. Ez is olyan cuki város volt...

Pár képet már megint feltettem, de le fogom szedni őket lassan (Ulmnál is), mert így nagyon sok helyet foglalnak. Szóval ezeket, meg amiket nem raktam fel ide, azokat majd otthon, vagy max. facebook-on láthatjátok majd.

(Az utolsó előtti képen egy "ratyi" ház előtt állok. Csak, hogy azért itt is van ilyen. És az a legviccesebb, hogy a képen tőlem balra, ki volt ragasztva, hogy tilos fényképezni... hihihi, mi megtettük.)

Kedden voltunk sörkertben. Ilyen szervezett beszélgetős progi volt. Ezek a németek, akik értünk vannak annyira aranyosak... Csak már nem tudunk mit kérdezni Tőlük... De olyan segítőkészek, türelmesek... Pl. az egyik lány, mondta, hogy ő félig Münchenben lakik és ha menni akarunk szóljunk neki, bemutatja a várost... És ő komolyan gondolta, nem csak úgy jóhangzásból mondta... 
A szerdai óráim annyira jók. Azok az szemináriumok direkt külföldieknek vannak... És nagyon érekesekek. Pedig a tanár nagyon nem szimpi. Tiszta félelmetes, olyan mérges fejet vág mindig, és egyáltalán nem kedves. Arogáns. És hasonlít Jocki-ra a Dallasból, csak dagibb. De az órákon meg tök jó fej, és nagyon okos. Szeretem az óráit! A másik külföldieknek órát tartó tanár meg vicces néha, de akkor nagyon, amúgy meg tök uncsik az órái. Ő nem tanít szinte semmit... :( Csak vagyunk. És bármilyen példamondatot mond, a SÖRrel kapcsolatos. :)
Csütörtökön volt a WiWi Fete néven futó buli, hasonló a Szemeszter Openinghez, de ez jobb volt, jobb zenével, több emberrel... A Tutorinom, aki később lett az enyém, mert aki hivatalosan hozzám volt rendelve valahogy eltűnt, nem is ismerem. Na, de én nagyon luxust kaptam végül, mert a lány apukája Romániából való és így a csaj tud magyarul (elég jól) meg németül anyanyelvű, meg angol-francia szakos. És nagyon aranyos, nem szokott magyarul beszélni, csak ha valamit nem kell megérteni a németeknek... ;) Vele volt megbeszélve egy randi a bulin, sokat voltam vele, meg valami öt haverjával és rajtuk kívül legalább 10 embert bemutatott... Szerintem sok mindenkit ismerek látásból már, de a nevüket szinte senkinek nem tudom... Viszont lehet találgatni, mert szinte minden második embert Alexnak vagy Andynak hívnak. :) Már megint csak 3-ig tartott, de egy dizsibe volt a folytatás, oda is mentünk. De az is bezárt 5-kor. Szóval egyáltalán ne voltam fáradt, álmos, de hazajöttünk... (hozzászokatam, 5h még tök korán van)
Ma (péntek) meg pihike van, de aludni megint nem tudok, csak szenvedek bent, pedig olyan gyönyörű idő van... De holnap kirándulás, este meg munka, ezért muszáj most pihenni.
Voltam boltba, már megint sokat költöttem, de most vette olyanokat, ami nem fogy el egy hét alatt... De egyébként olyan különlegességeket eszek... Múlkor vettem mogyorókrémet, de nem ám nutella, azaz igazi amerikai... Tömény 100% mogyoró... 100gr-ban legalább 60 gr Fett. Olyan tömény, hogy még mindig van belőle. De fini. És ezt eszem mézzel vagy lekvárral csak simán vagy natúr joghurttal... Ez a desszertem vagy néha a vacsim. Amúgy a főételem ha nem a menzán kajcsizok, akkor tészta Frischkäsevel. De múltkor vajas borsós tésztát ettem. Nem a legfinomabbak, de ha éhes vagyok jó az! És még nem álmodtam igazi magyaros kajákkal, szóval még nincs vééész... És amúgy is tegnap, a buli előtt a BurgerKing-ben (életemben először) ettem egy csirkés szenyót, de nem esett annyira jól, hogy te jó ég, végre egy íz!
Na most befejezem. Majd vasárnap írok, mint mindig a meló után. Akkor leírom, mi volt a holnapi Nördlingenes kiránduláson. Tschüssi

Beteg vagyok! :( Annyira nem vészes, csak megfázás... De olyan gyenge vagyok. Keveset alszok! És így sem elég a 24 óra /nap... Mert suli, munka, "kisbulik", vásárlás, kirándulás... Jhaj, már nagyon várom a köv. hetet, mert hétfőn és kedden nincs suli és előreláthatólag, akkor fogok tudni nyugodtan aludni. 
Szeretek amúgy itt lenni. Nekem tetszik, hogy magamnak kell mindent megoldani, mindent finanszírozni... És itt esküszöm jobban megy, mint otthon menne. Még így is, hogy a kaját is én veszem, amire sok pénz el megy, ha nem okosan csinálom. De persze nem is eszek olyan nagyon fincsiket... :( A többi "bevásárlás"-ra is termésetesen sok pénz elmegy, de esküszöm olyan olcsó, hogy beszarás és tetszik is, és kényelmes is, és áll is valahogy rajtam... A héten kicsit meggyarpodott az itteni ruhatáram, de ezért sem hoztam olyan sok mindent, így terveztem még otthon... :) A héten -20% volt az olcsó boltba. Amúgy az C&A egy "lánya". Egy cég, csak más a neve... Szóval már van 5 új melltartóm, 3 új cipőm, 2 gatyám, felsőkkk... Nagy a boldogság! És főleg azért, mert hihetetlen milyen olcsó. Nincs 12 EUR felett felső. És a melltartó is 6 EUR, és kényelmesebb mint bármelyik skiny... Jhaj bárcsak itt laknék örökre... Na, inkább Hamburgban, ha a bolt is oda költözne... meg akiket csak akarok... Na, de nincs álmodozás, a való világ van, ami az, hogy már van "tévém", de még nem volt időm nézni. Néha visszagondolok az első 2 hétre, hogy milyen nyugisak és rendszeresek és egészségesek voltak a napjaim... Bezzeg most... Szerintem ezért is lettem beteg. Mert igazából a mai napig csizmit hordok és garbót és sálat... Megfázni magamtól nem tudtam, ezt valakitől elkaptam...
Amúgy már jó itt az idő. Már tavaszi kabátban járok. Persze a németek már papucsban és pólóban vagy nyári ruciban... De ezt megszokhattuk már tőlük. 
Más nem nagyon jut az eszembe... 

A fogszabim jól bírja a távollétet Dr. Vasicsektől, csak én nem... Múltkor ki-be kattogott, féltem, hogy szét fog jönni, de most teljesen elmúlt és feszes. Komisch... Jó lenne egy aktiválás, mert ha nagyon nevetek azért ott van még egy kicsi "sötétség" hátul, főleg a képeken... :(
És még mindig van "mesterséges" körmöm auch... ;)

Más infóm tényleg nincs egyenlőre...
Puszi

Csütörtökön nagy pihi volt... Ki se mozdultam a szobából... És akkor volt a 4 órás skype-maraton a rokonsággal! ;) A pénteki nagy cél volt a plázázás. Ott megérdeklődtem a saturnba, hogy amit vettem mobil-tévé, tényleg csak digitális adásokat fog... olyan m1 féléket... Ezért visszavittem a Real-ba, de ott bele se néztek, hogy minden tartozék megvan-e, és persze a használati utasítás nálam maradt, mint kiderült aztán itthon... Megint mehetek majd vissza... Utána a satrurnba visszabuszoztam, és megvettem a notbookhoz valót... És ezzel most minden adást látok és 35 EUR-t is megspóroltam... :) Persze, azóta még nem néztem, mert péntek este a kolitetőn voltunk, szombaton meg utaztunk ULM-ba. És nagyon kellemes csalódás volt. Semmi kedvem nem volt menni, csak az hajtott, hogy majd mondhatom: Ok, Ulmban is jártam már... De nagyon kis aranyos város. Érdekes, mert régi épületek mellett nagyon modernek is vannak... De összességében nagyon kellemes hely, cuki és hangulatos... Eddig Augsburgot is így láttam, de most Ulm után, itt sokkal ridegebb minden. Két Tutoren jött velünk és ők történeteket is meséltek a várossal kapcsoltaban. Tényleg jó volt, csak elfáradtam és este meló volt és előtte nem aludtam. Megint Elivel voltam, de annyira nem volt egy jó nap és ő fél3-kor elmehetett... Közben lepityiztem a keddi napokat... Eli megy egy hónapra Moszkvába, és így szívesen dolgoznék helyette a keddi napokon és szombaton nem, hogy tudjak privátan is már végre odamenni buliba... Rem összejön, mert sokan pályáznak a keddi dolgozásra... :( És én ezt nem tudtam, szóval ezzel a hülye indokkal dobtam fel az ötletem, hogy, mert még nem is voltam ott szombaton buliba... A többiek, meg tuti kitalálnak valami szívhez szorítót történetet, miért is nem tudnak a hétvégén dolgozni... De azért reménykedem.

Most búcsúzom egy pár képpel...

Ez volt a kis Ulmba utazó csopotunk. Nemzetiségek: angol, olasz, finn, cseh, török, lengyel és mi.

A Monster. Fel lehet menni... 760 lépcső... Nem mentem fel, megvárom a szülőket, velük fittek vagyunk "templomoslépcsőzésre"...

A Rathaus. Mögötte kicsit látni a Monster tornyát, és a képen balra nagyon picit látni egy üveg piramist, ami könyvtár.

Én a hídon ülök, szép házak a "vízben".

Csiguval és Irammal (török lány).

A képen is jól látható ferde ház mellett...

Hát ez szupi! Képeket is tudok feltenni... :)
Eddig nem sokat fotóztam, na de majd sokat csinálok, hogy sokat lássatok Augsburgból...

Nem túl sok minden történt velem, mióta utoljára írtam. Végre rendeződik az órarendem... Szerintem nagyon sok órára járok (de az nem jár együtt a hasznossággal is). Most összeszámoltam, hogy 11 szeminárium + egy blokkszeminár. De az egyik irodalmat ki fogom hagyni, mert egyszerűen nem értek semmit. Vagy ha meg is értem, elgondolkozok, hogy ez miért kell nekem??? Anekdotakról beszéltünk a legutóbb, és az volt a sztori az egyiknél, hogy egy régi mentős "lovaskocsi" elütött egy hapit, kiszált a vezető, és látta, hogy sántít. Kérdezte: Jhaj, megsérült a lába? Sebesült: Ja, de nem most, hanem mikor 5 éve ütött el, de nem fáj már. V: Látta, hogy fél szemére vak. Jhaj, akkor a szeme sérült? S: Ez se most történt, ez mikor 7 éve ütött el, ez sem fáj már. De közbe vérzett a férfi és bevitték a kórházba. És kiderült, hogy csak a füle sérült meg kicsit, az vérzett. És még a halálos betegek és nevettek. És ha a sebesült sokáig akar élni, akkor óvakodnia kell ettől a mentőskocsitól, ami már 3-szor elütötte... És még ki tudja, miről van ezen az órán szó... csak a többire egyszerűen nem akartam, nem tudtam koncentrálni, hogy megértsem... Inkább rajzolgattam és eldöntöttem, otthon vizsizek német irodalomból. És ebben a lyukasban, majd elmegyek inkább kondizni, mert utána úgyis hastáncom van... És az egyetem sportcentruma nagyon GEIL! És fizetős a kondi, de be lehet sunnyogni, mert ott senki nem gondol arra, hogy vannak pofátlanok... :) Ezek a németek olyan naivak, de mindenben. Ok, hogy megszoktam Hambiba, hogy a "BKV" ellenőrök ruháján nagybetűkkel ott áll, hogy KONTROLL, de ezen még itt is meglepődöm... 

A szemináriumok fele, amiken résztveszek, kimondottan külföldieknek van. Azok elég jó órák. Hihetetlen mennyi pénzembe kerülne ha fizetős lenne, szóval ki kellene használnom... Amire be akartam íratkozni, nyári egyetem is hasonló órákból épül fel, és ugyanezek a tanárok tartják, csak az 3 hétig tart és 360 EUR!  Szóval arról letettem, a tanár se ajánlotta igazán, de mondta, hogy jelentkezzek más egyetemre... De helló?! Nekem a szállás itt van... Nem akarok még azért is pluszba fizetni, és ezt meg szellőztetni... Münchenbe naponta bejárni, meg nem éri meg... (mert ott is lenne ilyen nyáriegyetemes hacacáré) :(

A "németem" miatt meg kicsit szomorú vagyok. Úgy érzem stagnálok, de már rég óta... Állandóan fusztrál, hogy újra és újra alapvető, fontos, de számomra ismeretlen szavakkal találkozom, amiket már tudnom kéne. Tudom, hogy soha nem fogom úgy bírtokolni a nyelvet, mint egy anyanyelvű, és, hogy ők se ismerik az összes szót, mint én se a magyarban, de jobbnak kéne már lennem. És ahogy kifejezem magam, az mindig ugyanazokkal a szavakkal történik és kb. az a STRAT könyv szókincse. És nem beszélve arról, hogy mikor sokfelé figyelek és gyorsan kell mondani valamit (pl. munkában) egyszerűen leblokkolok, olyan hibásan beszélek, hogy meg sem értik szinte, ráadásul akkor, a szavak se jutnak eszembe - 2 szó ami kisegít: so = így-úgy, machen = csinálni... És a kiejtésem is lehetne jobb, mert sokszor visszakérdeznek, hogy mi? 
És felismerve ezeket a tényeket, tudom hozzájuk a kulcsszavakat is: szorgalom, gyakorlás, németekkel beszélni-beszélni-beszélni... 
És ezekhez nincs kedvem... Mert kiírom én egy szótárba az ismeretlen szavakat, de eddig még nem olvastam vissza őket... :( És gyakorlás helyett inkább nézek egy filmet, vagy boltokat lesek, mert ráfogom, hogy így is alig van időm, kell a kikapcsolódás... A németekkel beszélni helyett, meg sokkal jobb Csiguval, mert az semmi energiámba nem kerül, és kimondhatunk mindent hangosan, mások úgyse értik... :)   

Szerdán dolgoztam. Előtte aludtam egy órát, de mikor csörgött 21-kor, azt mondtam, hogy én nem kelek fel. De aztán jó volt, kicsit pörgős éjszaka. Mert a lenti terembe salsa volt, fent meg hip-hop. És hip-hop-os bulihely nincs Augsburgba és nagyon sokan jöttek. És így jó volt a TRINKGELD (borravaló) is! Csináltunk 10 EUR "Scheiss"-ot, de így is 17 Eurot kaptunk fejenként. És most derült ki, hogy mi, a bár borravalóból nem is kapunk, hanem a Springerek és a belépő borrvalóját osztják szét nembárosok között... Reggel persze megint nem tudtam aludni. De azóta már skerül 3órát összehozni... 
Kicsit pihike így a szabadnapon, holnap vásárolgatni akarok, aztán szombaton megint meló.  

Fú, ahhoz képest, hogy nem is sok mindent történt, azért csak kiadtam magamból pár sort... ;)

Most kipróbálom, mi van ha képet is akarok Nektek megoszatni... :)

Ez volt a várva várt buli, mióta itt vagyunk... De el kell keserítenem Titeket, számunkra nem volt olyan besonderes. Először a koliban kezdtük, páran fent voltunk a "party-terembe". Aztán elmentünk az egyetemre, mert az menzán volt a nagy-nagy party. 1. Vártunk hogy bejuthassunk. 2. Pisilnünk kellett, vártunk a budira. 3. Vártunk a ruhatárnál. 4. Aztán vártunk a púltnál... Szóval eltelt az idő és a buli csak 3-ig tartott. Tehát ennyi volt nagyjából, de azért jól éreztem magam...
Pénteken nem sokat aludtam... A városba mentem délután, és hopp! felfedeztem egy bevásárlóközpontot... jhúj, sok minden van ott... :)
Szombaton átruccantunk Münchenbe... Még soha nem voltam ott... Már annyira vártam. És totál jó, hisz 27 EUR-ért 5 Personen utazhat (egy napra, oda-vissza és a városban is érvényes a jegy), és az út Augsburgból 45 perc... Császkáltunk, nézelődtünk, pihiztünk a gyönyörű időben... Fú, München is igazán jól van felépítve... Ahogy kilépsz a pályaudvarról, máris a bevásárló utcán vagy... :) De MA várost nézni mentünk, nem szabadott "nagyon" boltokba menni... Itt van a világ legnagyobb Stadtparkja, az Englische Garten, ahol kicsit sétáltunk meg pihiztünk, ezenkívül csak a belvárost próbáltuk felfedezni, ami nagyon szép. És tele volt emberrel. Késő délután Augsburgba érve próbltam a meló előtt kicsit alukálni, hogy jól bírjam, hiszen azért csak fárasztó nap volt és előtte való este is keveset aludtam... :( Persze nem sikerült, csak szenvednem. A meló nagyon jó volt. Megint nem voltak sokan. Sajna nem Elivel voltam, hanem egy másik lánnyal, aki aranyos, de nem olyan szimpi nekem. De szerire nem is voltam vele sokat, mert betanítanak a dohányzó club tagjainak ellenőrzésére. Ami elég szar meló, főleg-főleg nekem... Bagósoknak van egy másik terem, más zenével és bárpultal, ahol csak úgy cigizhetnek (mint nálunk mindenhol).  A feladat az, hogy aki nem tag, annak ki kell tölteni egy papírt és 5 EUR-ot befizetni egyszer, és kap egy kártyát, amivel onnantól kezdve tag, és magával vihet egy nem tagos embert is a terembe. Aztán, akinak van kártyája, azt egy tag-listán be-x-elni és ha valakit hozott, annak a nevét felírni és pecsétet adni... És akkor még a pecsétet ellenőrizni a ki-be mászkáló vendégeknél. Ez már túl sok... De még erre jön az, hogy nekem a német nevek is nehézséget okoznak... :( Ja, és arról nem is beszélve, hogy traktálnak a hülyeségükkel, neked persze kedvesnek kell lenned. Aztán egyesek megkérnek, hogy csak hagyj nézzenek szét lent, vagy hogy ott van a haverjuk, vagy hogy hagyj vihessenek le több barátot... Tehát én maradnék inkább a ruhatárnál... De egyébként így elment, hogy segítettek, meg hogy a vendégek türelmesek voltak, meg hogy nem egész éjszaka kellett ezt csinálnom. :) 7-kor végeztünk és elmúlt a fáradságom is. Így most bepótolom a történéseket, hátha elálmosodok az írás közben... 

Szombaton megint dolgoztam. Nagyon jó volt most. Nem voltak sokan, na azért voltak, csak olyan egyenletesen jöttek, soha nem volt nagy sor. Mostmár volt időm megnézni, ki adja a kabátját... Nagyon jól bírtam, mert aludtam előtte, meg mindig volt valaki, akinek hallgathattam a hülyeségeit vagy az érdekességeit és így telt az idő. Pár kivételével kedvesek az emberek. Odáig vannak a fiúk, hogy 3 hete vagyok itt és mennyire jól értek és beszélek... ;) (Van egy trükköm: ne mondom el, hogy már éltem kint...)
Persze vasárnap nem bírtam aludni, már 10-kor felvoltam, néztem egy filmet, vártam, hogy 13h legyen. Akkor taliztunk a többikkel, mentünk a botanikus kertbe... Nem volt túl nagy lényeg. Mászáltunk, ültünk, napoztunk, fotóztunk...
Hétfő: megint suli... én annyira elfáradtam, hogy 3-4 óra között, azt hittem haza kell jönnöm, annyira álmos voltam. De aztán átestem a holtponton és az utolsó órára újra fitt lettem. Meg is változtattam az órarendemet... 9-13.15ig vagyok csak, és utána este még van egy órám 17.30-19.00. A keddi napom is húzós, de van egy hastánc közte és az nagyon tetszik. Ma voltam először. Természetesen a haladókhoz vettem fel, mert gondoltam, mit nekem a kezdő, ha otthon is "járok"... Persze bele a közepébe, kb 5 koreográfiát tudnak és mivel ebben a félévben most volt először, gyorsan eltáncolták őket. Én beálltam, kár, hogy nem lett felvéve... És olyan rossz, mert itt felveszik a rázókendőt és nekem meg otthon van :(  Fúú, annyi minden kéne otthonról... Annyira rossz, mert itt megvenni nem akarom, mert 1., spórolás van (annyira, hogy pl. 3-an mosunk egyszerre, tele tömjük a mosógépet, és így igazán günstig nekünk a mosás...) 2., Otthon már nem lenne szükségem rá, mert minek kettő? :(

Csütörtökön, nem hiszitek el, de megint ismerkedős party volt, de most a koliban. Elmondták a fontos infókat/tudnivalókat a szervezők, aztán mindenki bemutatkozott, ki, honnan, hanyadikon lakik, mit tanul... És utána a szabad beszélgetés... Kb. 12 utánig voltunk fent. Még a szobámban elkezdtem nézni egy filmet, olyan 2-kor feküdtem le, reggel 9kor kezdtem a netet, a reggelit, a tanároknak mail írást; ebéd után, délutáni film+alvás... 18 óra előtt öltöztem át, addig pizsiben voltam... Öhöm. Nagyon laza nap volt.
Pénteken délelőtt mentem a küföldi hivatalba, hogy kérjek olyan kártyát, amivel dolgozni lehet, de nem kaptam meg, elküldtek valahova máshova, mert csak félévet leszek itt. És akkor valami más jár nekem... Aztán mentem a suliba könyvtárazni. Az egyik órára már volt házi, hogy az egyik könyvből elolvassunk vagy 10 oldalt. Nagyon becsületesen ki is jegyzeteltem, utána meg tájékozódtam, hogy mi lenne jó a szakdogámhoz, aminek igazából még a pontos címét se tudom, és ha valami jót találnék, akkor simán változtatnám még a témát, csak annyira mégse rugaszkodhatok el, mert a témavezetőt nem akarom cserélni. De hihetetlen mennyi könyv van...
Este elkaptam a szomszéd srácot, hogy adjon nekem fimeket. Nagyon sok van neki, 500Gbyt. Egy ideig tuti lesz mit néznem... Késő este már be is raktam egyet, mert ahogy elmesélte a sztorit, érdekesnek találtam... De azért mégse olyan, mintha magyarul nézném... :(
 

Nagyon kedves volt a keddi beszélgetős buli. Annyira nem akartam menni, hogy azt el sem tudom mondani, de megerőltettem magam. És szerintem, mivel ennyire kínnak éreztem, volt mégis jó. Szóval egy siki-miki kávézóban volt már megint ismerkedés... Már annyira unom (ki vagyok, mit tanulok...) Szóval inkább azokkal voltam, akiket már ismertem, de azoknak, meg már nem tudtam mit mondani... :( Aztán átültem a fiúkhoz, akikkel az első megismerkedős este megismerkedtem. Tőlük olyan jó faggatózni, titkokat megtudni: mit, hol, mikor érdemes venni, csinálni... ;) Közben félbeszakított minket a Speed Dating játék. Ez az a filmekből ismert, 5 perc beszélgetés egy emberrel, aztán csengetnek és odébb kell ülni. Persze itt is az "ismerkedős" uncsi kérdések, de mégis izgi volt. Sok új infót begyűjtöttem, sok új embert meismertem... Örülök, hogy elmentem. Másnap, csak úgy intézkedni mentünk be a suiba, mert ami lenne szerdán kurzus, az még ezen a héten nincs. Délután a hetes bevásárlás az Aldiban. Nagy válltáskával mentem át, hogy, úgyse akarok sokat vásárolni... Na jó, berakta még egy szatyrot, csak nagyon vészhelyzetre. Nálunk ez a vásrlás egy rituáélé. Szép lassan haladunk, mindent megnézünk, osztunk-szorzunk, szinte mindent (amit nagyon akarunk) olcsónak tartunk... Kb egy órát eltöltünk ott, átgondoljuk, mit akarunk enni a héten, gondolunk a hétvégi ebédre... Na a kasszánál meg csak ájuldozunk, hogy már megint mennyit kell fizetnünk. De most annyira bevásroltunk, hogy hazafelé úgy néztünk ki mint a málhás szamarak. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy elég lesz a táskám... Azért csak egy hétre vásárolunk... Szóval Csigu: egyik kezében egy teletömött szatyor a másikban egy fél karton ásványvíz, hónaljához csapva egy dobozos tej, meg az én ásványvizem. Nekem vállamon a táska, amit össze se lehetett csatolni, kezemben a szatyor, meg tej, meg ásványvíz. Fú, mikor sok pihi és röhögés után hazaértünk, nagyon remegett a kezem, annyira elfáradt. De képzeljétek itt alig ettem eddig édességet, totál egészséges vagyok... ;) Azért, mert igaz, nagy a csábítás a boltba, de most minek vegyem meg, mikor tudom, hogy nem bírom beosztani és egyből begyűrném. Kár azért az eurokért. Inkább veszek natúrjoghurtot (mostanában (lassan egy éve) úgyis anélkül nem tudok élni), meg fini levárokat. Ezek se tartanak sokáig, 2-3 nap, aztán, várom az újabb bevásárlást. :( 

Szóval már kedd este van, de az órarendem még nem állt igazán össze. A szemináriumokat csak úgy pakolgatom, melyikkel lenne a legjobb a hetem. Úgy akartam, hogy nagyjából csak délelőtt legyek bent suliba és a délutánom szabad legyen, meg natürlich a péntek. :) Na de most úgy néz ki, hogy hétfőn 9.00-19.00-ig órák (na jó, de van egy 2 órás szünetem egyszer), kedd 10.00-17.15 (semmi lyukas), szerda 8.15-11.30 és csüt, péntek szabad. Ez így nem is hangzik rosszul, igaz? Na de múltkor írtam a virtuális részről, meg felvettem olyat is, amit tömbösítve adnak majd le júniusban. Szóval nagyon buzgó vagyok... mééég. De azért majd megírom, hogy melyikeket adtam fel. Mert pl. ma bementem egy szemináriumra, ami úgy belepasszolna az órarendembe: Merkwürdige Begebenheit, gőzöm se volt, hogy mit takar, csak abban reménykedtem, hogy valami irodalmas lesz. De nem azért, mert annyira szeretnék irodalamzni, hanem, hogy az otthoni német irodalmakat el tudjam fogadtatni, hogy ne kelljen vizsizni még. Egyébként utálom a német irodalmat, de majd itt! Hmmm...  Mi lesz itt??? Megkaptuk a listát, hogy melyik órára mit kell elolvasni .... könyvet :( És Referat tartás, és Hausarbeit írás. Na de még a következő órára bemegyek! ;))
A hivatásos dizsi-ruhatáros állást pedig megkaptam! Már be is tábláztak kb 2 hónap szombatjára, meg pár szerdára.
Most megyünk valami szervezett kávézós beszélgetésre! Semmi kedvem... :( de majd beszámolok!

Vasárnap a kevés alvás után 18.00-kor találkoztunk, pár erasusos és pár tutorin. Elmentük erre a Fest-re, ami csak pár hétig van itt Augsburgba és vasárnap volt az uccsó napja. Ez olyan Oktoberfestes búcsús ünnepeskedés. Körbementünk, megnéztük milyen körhinták (mezőkövesdiesen: sürgők) vannak, aztán beültünk egy óriási, nagyon hangulatos sátorba, ahol szokásos padok végig, tele emberrel, és a színpadon egy szupi német, dőlöngélős dalokat éneklő együttes. Persze az 1 literes sörös pohár mindenki előtt. Néha emelgetni kellett és koccintani, néha dőlöngélni, .... jó volt nagyon. De azt hozzáteszem, hogy ott senki nem egy korsóval iszik, de mi! Fél litert kértünk ketten Csiguval (az a legkisebb, amit kérhetsz), aztán annyira nem fogyott.... Az asztalunknál is mi voltunk az utolsók... Ez nekem nem megy, akármennyire is germánosodni akarok... Már felemelni a korsót is iszonyat volt. Rohadt nehéz az a pohár magában is. Elvoltunk egy ideig, örültem, mikor olyan szám volt, amit ismertem, aztán hazajöttünk. Este tele voltam enerdzsivel, nem tudtam elaludni, pedig az agyam tudta, hogy ez nem lesz jó, mivel alig aludtam és akkor reggel mi lesz.... tettem-vettem még. Reggel aztán rossz volt, fáradság és izgalom is a suli miatt... 
De jóóó volt. Kedvesek a tanárok, akiket eddig megismertem. Nagyon csalóka ám ez az egész szeminárium-rendszer itt. Jól összeraktam az órarendet, felvettem jópárat, ha már itt vagyok. Általában délelőtt vannak. De kiderült a titok. Hogy a legtöbb félig virtuális. Ami néha heti 5-6 órát jelent plusszba egy szemináriumnál. :( Még nem tudom pontosan mit jelent ez, de nem hangzik túl jól... Viszon kíváncsi vagyok, mert otthon ilyen egyáltalán nincs (nálunk).  

Más: Már megint a kajával kapcsolatban... A nagy spórolásban, hogy pl. egy szelet kenyérre egy felvágott, stb. közepette, kipróbáltam az Aldinak egy új termékét: bio ropogós műzlit, és mennyei. És még málna, eper és szeder is van benne. Jhúj, nagyon finom... nem tudom, mi lesz majd otthon velem e nélkül. Úgyhogy remélem, ha hazamegyek már megnyílik pár üzlete és fogják is forgalmazni. Mostmár csak a névnapomat várom, mert megbeszéltem magamba, hogy akkor vehetek LÁSSZI joghurt italt a német Plusszból. Mert természetesen azt se kapni otthon. És már nagyon vágyom rá.   

Pénteken nem igazán történt fontos. Taliztunk a török új kis "barátnőmmel", bementünk a suliba, hogy tájékozódjunk a germaniszika tanszékeken, meg a tesit akartuk megnézni, hogy akkor mi is van, mert van a fizetős, amire mi jelentkeztünk, de van nem fizetős is, és azt mi felvehetjük, mert mi tesit is oktathatunk alsóba. Nem sokra jutottunk. A nap további részébe punyizás. Szombat délelőtt is punnyadozás. Délután találkoztunk a török lánnyal, hogy várost nézzünk, ebből persze shoppingolás lett, de én nem vettem semmit, csak kinéztem őket, mert egyszerűan akkora volt a próbafülkére várakozók sora, hogy én azt nem bírtam volna kivárni. Szombaton tele a város, mindenki vásárol. 3 órás túránk után, ami egyik boltba be, körbe, aztán ki, egy újba be... Vissza a koliba és pihizés az estére. De persze nem tudtam nagyon lazulni, mert már izgatott voltam.... Az járt végig a fejembe, hogy most mi lesz, mert annyira gyorsan jött és kicsit olyan komolytalannak tűnt az egész... És még a nevemet se tudják, csak hogy Noémi, de se a számomat, se a címemet, semmimet... A legrosszabb gondolataim után az jött, hogy mi lesz, hogy ha a lány, akivel be leszek osztva nem lesz aranyos, és lekezelő lesz és, hogy nem fog segíteni... Azt se tudtam, hogy pontosan mennyi feladat vár majd rám, és hogy milyen környezetbe... Mert idióta módon nem vártam addig, hogy legalább egyszer bulizósként meglessem, hogy mi is van. És a megbeszélésen, annyi mindent sorolt a csávó, hogy csak bólogattam, de már nem igazán tettem magamévá az infót. Szóval mindenre fel voltam készülve... a táskámban: vastag pulcsi, top, sima ujjas felső... gőzöm nem volt, hogy hideg, meleg van ott a rucitárba. Na és akkor 21.45kor kezdődött... Mindenki pakolászott, tette a dolgát. Nekem bemutatták a ruhatáros lányt, Elit. Nagyon szimpi volt. Egyből elkezdte mesélni, hogy ne izguljak, ő is nagyon félt először és már nagyon belejött, pedig csak 3 hónapja dolgozik. Elmondta, hogy mik nagyjából a feladatok, de mondta, hogy majd végig segít... Szóval először is szendvics előkészítés, mert a szendvics is a ruhatáros feladata :(, aztán vásárolhatnak is tőlünk; cigit, édességet, öngyújtót. Azt leellenőriztük, hogy stimmel-e. 23 előtt volt egy kisebb pörgés, ugyanis addig ingyenes, és akik meg akarták úszni az 5EUR belépőt, azok bejöttek. Aztán ilyen hullámok voltak. És 24 - 1.30 között azt gondoltam, hogy most kiszaladok, én ezt nem bírom. Már tisztára remegett a kezem, annyira kellett sietni, hosszú volt a sor, nehezek a kabátok... fúúú.. Csak azért maradtam, mert hogy a lány tényleg annyira aranyos volt, nem akartam cserben hagyni. És akkor jönnek azok, akik inkább nem maradnak és kiveszik a kabátjukat, na meg azok, akiknek valami kell kabátzsebből... És akkor a beszólogatás a bunkóbbacskáktól... Szóval teljeses hart meló. De ami enyhítette, hogy KIBA-t ihattam.... :))) Mert személyzet azért nem döglik meg, mert bármennyit ihat az alkoholfrei piákból ingyen, az alkoholosokat, meg nagyon olcsón kapja. Szóval semmi csodálkozás... Itt simán lehet munka közbe alkoholizálni.... Én csak tátottam a számat és közben kaptam a 4dl-es banán-meggylémet, amit kértem. Mondta az Eli, hogy az egyik csávó, nem tudom mit dolgozik, jött-ment ott, ő, mikor hónap végén kapják a fizetést, néha nem, hogy nem kap, de még ráadásul mínuszban is van... :) És így, hogy olcsón kapják az alkoholt, iszonyat sokat kell innija, hogy mínuszba legyen... :) Vicces. Ja és van fincsi, másmilyen, mint otthon, de összenyomós melegszendvics, amiből ugyancsak bármennyit ehetünk. A vészes időszak után már jobban éreztem magam kicsivel. Már tudtam a isssteni KIBA ízére is koncentrálni. És még az is kiderült, hogy nem 6 EUR/óra, hanem 8... öhöm-öhöm (Már kezdettől fogva keverem a acht-ot és a sechs-et, ha nem koncentrálok eléggé.... hupsz). Szerintem elég jól csináltam a feladatom. Sokat segítettem az Elinek. Egy csomószor ott is hagyott egyedül. Párszor mondta, hogy menjek egy kört, vagy üljek le hátul picit, de én nagyon buzgó voltam. Az volt amúgy a legrosszabb, mikor rettenetesen sokan voltak, ő szendvicset csinált, én vettem egyedül a kabátokat. És még jött is egy báros csaj, ugyanis a pénzváltás is a mi feladatunk, ha már nincs több aprójuk az italosoknak. De túléltem. 5ig volt nyitva. Ezután a takarítás. 6.30-ra végeztünk. Mindenkinek megvan a takarítós feladata, a ruhatárosoké az asztalok és székek és bőrfotelek áttörlése, a hamutál kimosása és a konyha teljesen. Kis leltárt csinálni az eladható termékeknél, a ruhatáros cetliknél és a szendvicseknél. (Még a toast kenyeret is meg kell számolni.) Aztán elszámolni a pénzzel. És ezek után az ünneplés. A dolgozók összeülnek az egyik pultnál, cigiznek, isznak, beszélgetnek, nevetnek, nem fáradtak.... Én is maradtam egy kicsit, hogy megismerjem őket.... Nagyon aranyosak, szupi kis csapat. Amúgy 36an dolgoznak, de persze felváltva. Szóval olyan 17-18an voltak ma. Nem egy kis hely. Három terem van. Ja és ami Nektek nagyon furi lehet, hogy nem lehet cigizni, csak kint, vagy ebben a clubban már van egy dohányzós rész, amiért fizetni kell és akkor club-tag lehetsz és lemehetsz oda és cigizhetsz. Én 7-ig bírtam a strapát, de már annyira fáradt voltam, hogy pisilnem, kakálnom és hánynom kellett egyszerre. Így elsőként hazaindultam. Persze gyalog a kollégiumig, mert 7-8 között, vasárnap a villamos még igen ritkán jár. De jól esett a friss levegő. Gyors zuhi. Redőny teljesen le. Óra 16.00-ra csörgőre állítva. Erre 11 után kapadozok az óráért, hogy mennyi az idő, mert nagyon fáj a fejem és fáradt vagyok, de nem tudok aludni. :( (Pedig olyan sötét van a szobában, hogy azt se tudod nappal van-e vagy éjjel.) Hívtam Csigut a szobatelefonon, és én költöttem. Ja, mert ezt kihagytam, hogy Csigu és pár erasmusos is eljöttek ebbe a clubba, hogy ott bulizzanak, meg hogy engem meglátogassanak. :)
És most bekapcsoltam a gépet, hogy gyorsan informáljalak Titeket! Eszek, aztán egy filmen remélem elalszok. Este 6kor, meg tali az erasmusosokkal meg pár tutorennel. Most egyenlőre tschüss!

Ui.: és minden elismerésem az éjszaka dolozóknak. Főleg Áginak, aki ráadásul pultozott is itt kint. Meg Dorkának is, aki otthon, de több éjszakát is hosteskedik.
     

Tegnap lazára vettük... Délelőtt bementünk ahol, be kellett jelentkezni a városba, mivel, hogy elhozzam az otthagyott irataimat. Másnap amúgy egyből kaptam egy levelet, hogy menjek be értük. Aztán délután pihi, pihi, tanulgatás, pihi... Főleg a mára pihentünk, mert 10-kor kezdődött a külföldi tanulóknak a mindenféle előadás. Csiguval nagyon vágtunk mindent, hisz mi hétfőn, kedden szinte ugyanezeket hallgattuk, csak az hosszabb és részletesebb volt. Aztán kis csoportokban körbevezettek a Campus-on. Szinte minden ismerős volt, mert az elején nem vakartuk a seggünket... Na jó, a könyvtár volt új info, de ott is jártunk már Csiguval, csak most körbementünk... De te jó ég, mekkora... Van egy fő rész és annak két szárnya... És a germanisztika részleg úristen... Rengeteg könyv... Úgy leírnám, hogy kb mekkora terület, de gőzöm sincs, mert egy labirintus, és nagyon nem tudtam benne eligazodni. (lehet ugyanott járkáltunk körbe-körbe...:), na jó nem) Amúgy a csaj, aki végigvezetett minket annyira nem volt jól informált, néha én jobban tudta a dolgokat. Ő nem jár se könyvtárba, se menzára, suliba se nagyon. Ilye kis vagány csaj volt. Azt mondta, nehogy felvegyünk 4 óránál többet! :)
Hazafelé "beugrottam" a Mahagoni Bárba, egy interjúra. Már láttam plakátokat, mellyen ez a bár hirdet bulit. De még nem voltam bent.  És az internetes oldalukra csak úgy írtam, hogy nem keresnek-e munkatársat és már aznap kaptam is a választ, hogy holnapután, tehát ma menjek be. Persze fostam, nem voltam olyan vagány, mint ahogy most írok, de nem is annyira akarok ott dolgozni, szóval akkora óriási stressz se volt bennem. Na oltári nagy szerencsém van, mondták, mert épp most keresnek embert, de amúgy ritkán van ilyen... :) bla-bla-bla... behazudtam, persze, hogy nem csak egy félévet vagyok, hanem hát még bizonytalan, meddig maradok, de egy félévet muszáj, aztán ha tetszik maradhatok... Ott már nem mertem hazudni, hogy mennyi tapasztalatom van, de amúgy simán beraknának pultba is, nem érdekli őket, de én nem bírnám azt a streszt, szóval mondtam, hogy először legyen a ruhatárazás. Amúgy szimpi hely, olyan jobb kategória. De kicsit labirintusos és sötétes és a főnökök, olyan dizsi tulajdonos fejűek, de nem olyan mint Petőfi a SlágerM-be. ;) Azt mondták, jó lenne ha már szombaton tudnék menni, az első az próba, és nem fizetnek. :( Ja és amúgy se olyan jól. Meglepődtem, hogy csak 6EUR/óra. Kár, hogy nem dolgoztam otthon és akkor lenne kis tapasztalatom és a pultozás máris szimpatikusabb lenne a borravalókkal... Aztán nem találtam ki a helyről, ami nagyon tetszett az alvilági fejeknek. Annyira nem voltam feldobva, nem vágyok ilyen munkára. De most mit csinálhatnék? Majd lesz jobb is, de egyenlőre ez van, ha egyáltalán átmegyek a próbán, a részükől meg a részemről is. Totál fáradtan, fejfájással, délután 2 órát aludtam. Most meg megyek is, mert készülődünk az esti bulira. 19.30-kor talizunk legfent, a közös szobába négyen, aztán megyünk a belvárosba, ahol a németek szerveztek nekünk valami partyt! Annak részleteit, majd a következő alkalommal.  

Ma reggel indultunk a direkt a Lehramtos (tanári szakos) előadásra. Félúton Csigunak eszébe jutott, hogy nincs nála a "bkv"bérlete, így ő visszafordult érte. Én mentem, hogy legalább én ne maradjak le az igazából nem is nekünk szóló előadásról. Ott mellém ült egy lány, akivel összespanoltam, echte német. ;) Kis aranyos és ebbe a koliba fog lakni hétfőtől. Szóval vele nevet és szobaszámot cseréltünk. Az előadás elég uncsi volt, mert a rendszerről volt szó, meg hogy, mikor milyen vizsgát kell tenniük... szóval tényleg a gólyáknak való volt. De azért pár infót, mégis begyűjtöttünk és kérdőjeleket is. Hogy például mi is a különbség Realschule és Hoschschule között... ??? 
Hazafelé nyitottunk bankszámlát. Így majd ebay-ről vásárolt cuccért már saját magam tudok utalni! :)
Este volt egy erasmusos ismerkedő. Nagyon sokan voltunk. A szokásos ismerkedés, egy nagy körbe nevedet mondani, meg a neved kezdőbetűjével egy kaját, amit szívesen eszel. Én Noémi voltam, aki szereti a Nudel-t! (És Nichora gondoltam). Volt egy aranyos, németül alig tudó japán lány. És mikor kimondta a körbe a nevét, amit persze nem tudok elismételni, egy lány nagyon kiröhögte. Na gondoltuk Csiuguval, hogy ez a tapló... Tippeltem a béna öltözködése miatt, hogy orosz vagy ukrán. Erre na mit gondoltok, milyen? Ő egy Ungarin volt. Fú nagyon nem szimpi.... Viszont az erasmus koordinátor, aki sokat segített emailben, mikor még otthon voltam, ő nagyon szimpatikus. Kicsit olyan nekem, mint Endi a szomszédunk. Na, de ezen a találkán voltak ún. Tutorenek, akik diákok, csak segítenek a külföldi tanulóknak mindenben. Bulikat programokat, kirándulásokat szerveznek. Hasonlóak, mint a HÖKösök, de azok is vannak is itt külön, őket ASTAnak hívják. És ők is foglalkoznak velünk, sőt van még egy szervezet. Megismertünk jó pár erasmusost, egy olasz lány nagyon kis aranyos volt. Imádja Budapestet és már volt ott ötször, mert a barátja magyar szakos. Tud pár magyar szót is, én is kecsegtettem az egy szemeszteres olaszommal... (mi chiamo Noemi) Megbeszéltük, hogy korepetáljuk kicsit majd egymást. Meg faggatóztam a tutorenektől mindenfélét, ami érdekel. Azt vettem észre inkább velük barátkozom szíveseben, mint azokkal, akik ugyanúgy nem tudnak semmit a sulis, németes dolgokról. Ja és kezdek örülni ennek a kolinak, mert általában a városban vannak unis összezörrenések és ez, kedvez nekünk, mert mi közel lakunk... :)