06.24. Kedd: dolgoztam, de mintha „buliztam” volna. Nagyon jó idő van itt mostanság és így senkinek nincs a ruhatárba leadnivalója… A „legjobb haverom” kidobó ott volt, így végig vele voltam, kint a pultnál…

06. 25. Szerda: Este grillezés volt a dizsi udvarán, hogy megbeszéljük a csütörtöktől vasárnapig tartó buli-fesztivált, meg, hogy nézzük a focit. El sem akartam menni, mert nem akartam dolgozni, mert bulizni akartam a fesztivál napjain, mert így is olyan sok mindenről lemaradok a munka miatt, és ez a rendezvény rohadtul nem lesz még egyszer, még itt vagyok. De gondoltam, hogy nagyon határozott leszek, és nem engedek és max. a csütörtök éjszakát áldozom fel munkára. Először is mondta a főnök, hogy a keddi napokon nem lesz többször ruhatár, mert nem éri meg 5 táskáért. És mostanában hétvégén is nem ketten, hanem egyedül dolgoznak, így most akárhogy is nézzük, sokan vagyunk a ruhatározásra. És valószínű, hogy más melókat kell csinálnom, ha akarok dolgozni. És nagy szerencsém volt, mert nem írt be csak vasárnapra, hogy a döntő kivetítésnél sört kell csapolnom. Nagyon boldog voltam. Nem ott néztem meg végül a focit, mert az ebay-en licitálni akartam, és pont a meccs közben volt.
06.26. Csütörtök: Nagyon rossz napom volt. Már a reggelem csak úgy szarul kezdődött, de nem tudom miért. Meg kivoltam, hogy még nem kaptam meg a szemcsimet, amit már egy hete feladott a csaj… egész nap csak vergődtem itthon. Délután egy szemináriumom volt a suliban és felöltöztem, elkészültem, lementem a vilihez, aztán rájöttem, hogy én inkább nem megyek be órára. És visszajöttem a koliba és tovább durrogtam magamban. Este kimentünk a MAX-FEST-re. Koncertek voltak, meg dínom-dánom, azon az utcán ahol több buli hely is van. Jöttünk-mentünk, nézelődtünk, de az utolsó villamossal, éjfélkor eljöttünk.
06.27. Péntek: 13h-ra mentem babysittelkedni. Otthon voltak a szülők, meg a takarító néni is ott volt, a Nicklas, meg aludt. De szerire, hamar felkelt és így megkezdődött a munkám… J Lett egy kutyájuk, egy kis labrador, de annyira édes. Mondták, hogy kerti party lesz az este, és majd kicsit segítsek az előkészületekben. Közben elmentem az apukával, meg a kicsivel a teniszklubba, ahová a csajok járnak teniszezni, hogy tudjam az utat, mert hogyha valamiért nem tudnak értük menni, akkor rendelnek nekem egy taxit, hogy én hozzam el őket. Kabrioval mentünk, és fú, már ezer éve nem utaztam kabriolettel… De ez az apuka nem normális, nyomatta még a léghűtést is… Az úton megtudtam, hogy ez a kis particska olyan 50 vendéges lesz, kb 20 gyerekkel és igaz jön a régi babysitterük, de jó lenne, ha tudnék kicsit tovább maradni. Én benne voltam. 16 óra felé elkezdtek jönni a vendégek. Swimming-poolos buli volt, mert az összes gyerek plusz sok apuka  a vízben pörögtek. Nagyon sokan voltak… és baszki ennyi gyerek a vízben… Ráadásul bevittek valami csónakot is, és lefordították, hogy az a sziget és azon fetrengtek, és szerintem az annyira veszélyes volt, hogy valaki aláúszik és pont nem tud pl. feljönni… Aztán ettünk, én utána segítettem elpakolni, mosogatni… Utána még kicsit játszottam a gyerekekkel és olyan 21 óra felé eljöttem. Egyből a többnapos rendezvényre, ahol előző nap is voltam. Ott taliztam a többiekkel. Megint csak koncertet néztünk, aztán hazajöttünk. Az igazán buli szombatra volt betervezve.
06.28. Szombat: Pihizgetés, kicsit városozás, netezgetés, skype… Este meg húde BULI! Nincs részletezés, de reggel 8-ra értem haza, pedig 5-kor zárt a dizsi!
(Ja, és mindig diszkót írok, de igazából, nem egy igazi dizsi, hanem egy alternatív hely. Itt nincs „Put your hands up in the air” vaaagy  „Pump it up”! És lent a KATAKOMBEN-ben, vagyis a cigis pinyóban gyakran koncertek vannak. Múltkor egy orosz csapat jött. És oroszul énekeltek. Elég jók voltak)
Vasárnap nem sokat aludtam… kb 2 órát. Este mentem dolgozni. Nagyon fáradt voltam, így a spanyoloknak szurkoltam, hogy ők nyerjenek és akkor nem lesz nagy örjöngés és elmarad a buli utána! Persze szomorú volt a hangulat utána, de még így is ott voltam éjszaka 1-ig! Hétfőn reggel nem bírtam felkelni a sulira! Szóval lógtam a reggeli órákról. Kedden is iskoláztam. Délután összeraktam a szobám, behánytam a cuccaim a bőröndbe és este 10-re kimentem a város szélére, ahová 1 órás késéssel jött értem a busz, de behozta és reggel 9-re Pesten voltam. De bárcsak ilyen gyorsan eltelt volna az utazás, amilyen gyorsan ezt itt leírtam! A buszsofőr azt a tippet adta, hogy Münchenbe nagyon mélyen aludjak a kettes széken elterülve, mert vagy 8-an felszállnak majd. És akkor biztos majd nem lesz szívük felkelteni és majd leülnek más mellé… Erre 16-an vártak ott minket, így mellém ültetett egy vállas, suttyó keletnémetet. Teljesen fullon volt a busz. A csávó, az ülőtársam folyamatosan elaludt, de én felkeltettem, mert állandóan dőlt felém, meg horkolt is. Kicsit mérges volt rám, szerintem, mert mikor Bécsben leszállt nem is köszönt el. És lentről és nagyon böse-n nézett rám. Bécstől a határig tudtam aludni. Szerdán 9-kor meg anya meg apa várt engem. Felhívtam a fogbácsimat, hogy itthon vagyok és, mikor mehetnék hozzá, de sajna szerdára nem tudott bevállalni. Így mondtam nem baj, akkor csütörtökön felmegyek. Este még hullafáradtan taliztam Dórával meg Fédrával. És olyan jól esett kicsit velük lennem. És sorry, hogy nem találkoztam sok mindenkivel, meg, hogy nem is nagyon mondtam, hogy megyek haza, de mivel, hogy már szombatra a visszafelé út volt tervezve, tudtam, hogy nem lesz időm és, hogy még így is bolondok háza lesz. Csütörtökön felvonatoztam Bp-re. 17-re mentem is a fogorvoshoz, ahogy tegnap megbeszéltük. Nyitotta a kedves asszisztens az ajtót, azzal a mondattal, hogy Te nem vagy beírva a kiskönyvbe, igaz? Én meg gyanútlanul válaszoltam, hogy nem, de a doktor úrral tegnap megbeszéltem, hogy jövök. Az orvos már nem volt ott, mert kb. 10 perce elment, mert valami családi cucc közbejött neki. És mivel nem voltam beírva, így engem nem is hívtak fel, hogy menjek hamarabb vagy máskor. Én borzasztóan, rettenetesen, iszonyat, baromi ideges lettem. Mivel csak ezért mentem fel csüt. Pestre, meg amúgy is, szinte csak ezért jöttem haza magyarba! Persze nem tudott semmit se tenni az asszisztens se. Nagyon szomorkodtam neki, aztán elmentem. Leültem a nyugatinál, egy csövi mellé és bőgtem, mert senkit se tudtam felhívni, mert a händym meg lemerült, mert annyit beszéltem a 2 nap vele. Csak sírtam kínomban, mivel még volt egy órám vonatindulásig. Legszívesebben kiütöttem volna az egészet a fogsorommal együtt! Járt az agyam, hogy hogy tudnám ezt valahogy szombatig mégis elintézni. Visszamentem a nőhöz, hogy hívja fel a dokit, de nem vette fel. Kérdeztem tőle, hogy szokott-e kivételt tenni és pl. szombaton bejönni a rendelőbe egy betege miatt. Mondta próbáljam meg. Hazazötyiztem Kövire és becsapódtam a kertipartynkba. „Családbarátok” voltak nálunk. Kicsi élménybeszámoló, babysittelés az ikrekre, akiknek sokszor németül akartam beszélni. Nem tudom miért, de ez már régebben is így volt, amikor még értehetőbb is volt, mert szinte csak gyerekekkel voltam. De most csak péntekenként vigyázok kölykökre. Pénteken hívtam a dokit, hogy most mi lesz, mert nekem muszáj, hogy lássa a fogaimat, behazudtam, hogy zavar és sérti az ínyemet, plusz a négyes, hármas rányomult a kettesemre (ez igaz volt), kiáll a drót… De igazából csak azt akartam, hogy cserélje a gumikat, mert undorító sárgák voltak már. Felajánlotta a péntek estét, de én ötleteltem egy szombat délelőttel, hogy mikor utazok vissza Augsburgba, akkor megállunk Bp-n. Beleegyezett szerire és így szombaton „kifehéredett” a fogam. És már „drótcsigám” sincs, amit persze ti nem láttatok, mert akkor kreálta, mikor jöttem, március végén.