Nem elég nekem a suli, és emellett a 3 meló, és az ezekkel járó stressz, még E-BAY-ezek is! Basszus elkapott a régi láááz. Mostanság mindig megfigyelek, néha licitálok, időre kell itthon lennem, mert egy "fontos" termék le fog járni és én, mint a profik csak az utolsó percekben fedem fel magam, mutatom érdeklődésem és licitálok... Nagyon veszélyes, mert el tudom veszteni a fejem és nem azt nézem, hogy mennyit ér meg nekem, hanem, hogy mikor leszek már én a sikeres bietenelő. Hú szerire volt párszor szerencsém, hogy mégiscsak rámlicitáltak és nem az enyém lett a cucc, mert mikor látom, hogy én adtam a legmagasabb összeget érte, átgondolom, hogy húú, nem is akarom ezt ennyiért... Szóval stresszes ilyenkor, meg stresszes olyankor is mikor nagyon meg akarok "nyerni" valamit. Mint a szerencsjátékos betegség. Na de eddig csak két könyv meg egy napszemcsi árát utaltam. És még nem jöttek meg, de nagyon várom már őket.. :))
És mivel annyi szabadidőm van, hogy még egy melóra jelentkeztem. Münchenben lehet koncerteken melózni. És akkora élmény lehet és már vissza is írtak, de átgondoltam, hogy de hogy??? És mikor eszek? Mikor alszok? Vagy mikor veszek levegőt? Na azért még ennyire nem vészes, de azért látni, hogy nem élek olyan harmónikusan, mert már megint beteg vagyok, megfázás. És közben mostanában nő a bölcsességfogam.
Pénteken kezdődött élesben a babysitting. Most nincs lelkiállapotom részletezni, de nagyon-nagyon fárasztó volt. Fel voltam készülve, mert tudom, hogy nem egyszerű az elején, de erre mégsem számítottam. Amellett, hogy semmit nem tudok a "napi-szokásaikról", a pici igen erősen tesztelte a hátárait nálam. Követ kezdett el dobálni a szomszédba. Mondtam ne csinálja, megint dobott egyet, lefogtam és mondtam ne csinálja, megint dobott egyet. Megfogtam erősen és mondtam neki ha még egy követ átdob, akkor felviszem a szobájába és egyedül ott fog maradni. Erre mit csinált? Mégegyet átdobott. Elkaptam, ordított, kapálózott... A nappaliban leraktam és kérdeztem, hogy most miért csinálta, persze nem lehetett semmit hallani, annyira bömbölt. Elengedtem, egyből megörült a kis mocskos huncut és elindult kifelé a kövekhez. Mondtam ne csinálja, de már eléggé ideges voltam, felfogott egy követ, én elkaptam aztán megint ordított. A füvön fetrengett és szenvedett, féltem, hogy átjön a szomszéd, megkérdezni, hogy mi fenét csinálok a gyerekekkel... De 3 perc múlva kiegyezett egy döntetlenbe, hogy ő hintázni akar és lökjem meg... (Szóval NYERTEM!) :) Na ezt még eljátszotta, azzal, hogy ne másszon fel a játszóház korlátján... Ok. És meg nem beszélve arról, mikor mind a 3 gyerek otthon volt (mert egyébként váltogatta a két nagy egymást, mert teniszre járnak 2 különböző időpontban), akkor a két lány üti-veri egymást... Meg mindent elvesznek a kicsitől. Ja vagy épp nem veszekednek, de mind a három máshova akar menni, de én menjek vele, vele meg vele... Na ééés, ez még semmi, mert az 5 óra alatt, nem tudtam egy korty vizet se inni, vagy wc-re menni.
Eléggé elfáradtam... És a többiek mennek holnap Salzburgba és én nem megyek. :( Mert, holnap este meg a dizsis meló van. De ha csak ez lenne, akkor mennék, mert végülis estére visszaérnek, csak jöv. hétvégén tömörített kurzusom lesz, és nekem is van feladatom és azt elő kell készíteni. És holnap akkor azt elkezdem. :S
STRESSZ
2008.06.13. 23:54A bejegyzés trackback címe:
https://noemilovesgermany.blog.hu/api/trackback/id/tr69519439
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.