Köszönöm a sok köszöntést. Örülök, hogy esztekbe jutottam...
Szóval ezen a besondere napon már 7kor keltem. Mentünk a hivatlaba, hogy bejelentsük magunkat Augsburgba. Persze megint megkérdezték, hogy voltam-e már Deutschlandba bejelentve, itt is becsületesen megmondtam, hogy igen, de rájöttem, többet nem fogom. Nem találták a rendszerbe, pedig akkor benne kéne, hogy legyek elvileg.... Tettek fel hülye kérdéseket, hogy kaptam-e valami papírt ott, de hát nem értettem. Szóval így elhúzódott... És az irataimat is ott hagytam és remélem nem el. Szóval szerdán, mert kedden nincs nyitva mehetek vissza, mivel a személyim, lakcímesem, diákom és a jogsim nincs nálam csak. :(
De biztos a sietség miatt nem koncentráltam, hogy a néni adja vissza, mert igazából rohantunk az unira, mert ott ilyen előadások voltak azoknak, akik most kezdik a felsőoktatást. Kicsit már a közepébe csöppentünk és nem is sok minden érintett minket, de én nagyon örültem, hogy elmentünk. Kicsit beleláttam, hogy ez nem igazán magyar színvonal. Iszonyat sok mindenről volt szó, de ami igazán felpörgetett, az a sportlehetőségek az egyetemen. Csak tényleg néhányat: táncok (a flamincotól kezdve, az ír táncon át a latinig minden), küzdő sportok, aerobikok, lovaglás, falmászás, golf, mindenféle labdás játék, még strand kézilabda is, kajak... minden. És 11Euro/szemeszter a részvételi díj. És tök jó videóval mutatták be. Nagyon meghozta mindenkiben a kedvet.
Na meg itt van pszicológus, ha a hallgatók nagyon ki lennének borulva... Meg a "HÖK" mutatkozott még be, meg olyan dolgokról volt szó, hogy milyen lesz az élet az egyetemen, hogy kell tanulni, milyen támogatások vannak számukra.... amiket mi már tudunk, de tényleg jó volt. A hét többi napjaiban is lesznek előadások, de akkor már beleméllyedve a karokba és a szakokba.
Délután elmentünk az Aldiba bevásárolni. Megbeszéltük, hogy a költekezés miatt, heti egyszer megyünk boltba, és úgy kell bevásárolni, hogy kitartson a hétre. Na de mivel ma van a szülinapom vettem egy Rote Grützét! Egy 1 kg-at! :) Aki nem tudná, ez egy gyümölcsös kocsonyás valami és piros, mert csak olyan finomságok vannak benne, mint meggy, eper, málna, ribizli, szeder) és isteni... már legelső HH utam óta a rabja vagyok. És nem kapni otthon, de nem is baj, mert így megvan a varázsa. Szóval én ezzel ünneplek ma! :)) A KUK kolisok meg igyanak csak az egészségemre! (többieknek: ez kivételes, KUK-Napok miatt, mert azért még nem olyan dúrvák, hogy már hétfőn is buliznának) :)
Na most megyek, sok még a dolgom. Pihiznem kell :), kicsit rendet rakni, mert majd jön a szomszéd srác felrak valami progit, mivel kiderült, hogy csak heti 4Gbyt-ot lehet nezetni, amit lehetetlen csak úgy mérni, mert attól függ, hogy milyen oldalakat böngészel. És én ezt nem tudtam, szóval adtam neki rendesen: youtube, online tv, itteni dizsik fotói... Szóval a program majd méri nekem.
És most utolértem magam. Mostmár nem a múltról kell írnom, gyorsan behoztam a pár nap eseményeit! ;)
Bis holnap!

A sok praktikus egyetemi újságok közlik a bulihelyeket is! :) Így péntek este útnak indultunk, hogy megnézzük őket... Szinte az összes party a belvárosában van. Örültünk, hogy akkor sok legyet ütünk egy csapásra...  Mert az augsburgi PestiEst szerűségekben, szinte minden hely címe Maximilianstr. Így az én képzeletemben valami hamburgi Reeperbahn szálldogált, de persze gondolta, hogy kisebb lesz annál. Na de ez az utca csak egy normális utca volt, pár beülős hellyel elosztva, mint minden más belvárosi utca... Sétálunk egyet és hazajöttünk.

Szombat: nagy volt a boldogság, hisz lett a szobánkba net... alig akartam kimozdulni, de délutánra sikerült. Jártam a várost. Vásárolgattam szükséges cuccokat. :) Könyvesboltoztam. Néztem a szakdogámhoz anyagot. Szerintem egész jó vagyok hát már most foglalkozok vele.... na de kíváncsi vagyok lesz-e még ilyen alkalom... Amúgy muszáj lennie, ha okosan akarom csinálni, hisz ennél több könyvet sehol nem tudok begyűjteni, mint itt a Deutsch-oknál. Na aztán késő délután film, pihi és este pedig megpróbáltuk újra a "buliutcát", de mostmár konkrét címmel a kezünkben indultunk a Mo'town Clubba. Útközben felfedeztük, hogy tényleg vannak itt helyek, csak jobban meg kell nézni őket, mert néha egy kisebb udvarban bujkálnak. Szóval már tudjuk a következő célunkat is, ami a Mahagoni Bar lesz. :) Ja, minden egyes alkalommal új helyet fogunk megismerni... (Úgy, mint Orsival Budapesten;) ) Na de a buli: beszélgettünk Csiguval kettesben, közben megittunk egy kis pohár sört, mert németben vagyunk, megnéztük kik tánciznak már, aztán úgy döntöttünk, menjünk haza az utolsó vilivel... persze lekéstük, mert valahogy rosszul néztük a menetrendet. Így hazasétáltunk, ami egyáltalán nem volt vészes, inkább kellemes. Hisz kénylemesen 15perc alatt már a koliba is voltunk.

Vasárnap: a fő program Flohmarkt. A hamburgi bolhapiacozások után, úgy éreztem eltelt már annyi idő, hogy újra készen állok a sok gagyi dolog megtekintésére. Bár itt nem is hangzott olyan rosszul a 11-kor kezdődött ún. márkás használt ruhák bolhapiaca. Kicsit 11 előtt odaértünk és a sor már 15 méter hosszú volt. Kiderült hogy belépő is van, először gondoltam, hogy azért ne már, hogy azért fizessek, hogy más már nem kívánatos, biztos régi, agyon mosott rucijait nézegessem... de a tömeg miatt valahogy bekívánkoztam, hisz ők már csak régebb óta Augsburgban vannak, hogy tudják mire is számíthatnak... Na 2EUR ellenébe bejutottunk, a sok kiéhezett turiőrült nők mellett én inkább csak sétálgattam... Arra gondoltam, ezek a németek mekkora szarrágók, hogy mindenből pénzt akarnak csinálni. Voltak olyan cuccok is, amit igazából már Vöröskeresztnek se adnék. De aztán addig-addig mászkáltunk, míg találtam egy Promod felsőt meg egy Esprit pulcsit alkudva 12EUR-ért. :)) És mindkettő tök jó állapotú, a Promi felső a mostani őszi vagy téli kollekcióban volt, mert emlékszem is rá. Szóval nagy volt a boldogság! Miután kitúrtuk magunkat, vissza a koliba, a szokásos film+pihi, na meg megbeszéltük, hogy kezdünk valamit az otthoni sulis dolgokkal.... de én mindent megtettem érte, hogy ne kelljen... fontos internetezés, szomszéd srác megismerése (kíváncsiságból + voltak kérdéseim is), pakolászás, mosogatás, torna... De aztán rájöttem Csigu is valahogy ezen volt. Mert kaptam a hívást, hogy nem megyünk-e futni. Természetesen benne voltam... Így a tanulás valahogy megint elmaradt.

Ja és a város: kis aranyos, de tényleg. A belváros igen hangulatos, tele macskaköves utcákkal, szűkebb sikátorokkal, a tereken már kipakolva a bárok asztalai székekkel, bár szerintem nagyon hideg van, én még harisnyázok is... de hát ők germánok. Mondjuk még ők sem nagyon ülnek ki, csak ha véletlenül kisüt a napocska. Itt sok-sok villamos jár, és mindig megvárják a villamos után rohanó utasokat... Sok biciklis. Itt is van valami kis folyó, azt hiszem a Lech. Szóval cuki város, vásárolgatás szempontjából már nem olyan jó. De egyenlőre pénz sincs...

Az első napok elég hasonlóan teltek. A redőny miatti teljes sötétség segítségével, néha 9-ig is alvás, aztán 10-kor indulás a 20perces villamos útra az "Uni-nagyed"-be. Ott tájékozódás, intézkedés, aláíratás, plakátok olvasgatása, szórólapok begyűjtése... Délben 1,70 EURos ebéd a nagy menzán. Ott kicsit pihengetés, bámészkodás. Aztán mindenerővel net hozzáférés intézése. A sok információ miatt fáradtan vissza a koliba, délután alvás, aztán vásárlás vagy film nézés a laptopról. 
Mert már kedden az ikeában voltunk, még jó, hogy ott tett le minket a busz, így tudtuk, hogy hová kell menni. Ott bevásároltuk ami szükséges volt. Pl. Csigunak még budikeféje sem volt... Meg azt is, ami nem volt szükséges, de az otthonosság és a szoba hangulata miatt kellett... szőnyeg, gyertya, pléd.... 
Csütörtökre sikerült elintézni, hogy legyen kódunk az iskolai internetezéshez. Hozzá kell tennem, itt a to-szerűség és az összes mindenféle titkárnő nagyon kedves, megértő és értünk vannak. Ők próbálták a problémáinkat mihamarabb megoldani.
Szóval az egyetemi rész nagyon hangulatos, nem tudom leírni, ezt látni kell... majd csinálok sok képet. De egy nagy terület, 1emeletes épületekkel, padok, zöld füves részek, kis tavak, minden kitáblázva, sok fiatal... Nekem nagyon tetszik...   
A koli egy magas épület, 18 emeletes. Hanguatos lenne, ha lenne valami élet. De az emberek meg se mozdulnak. Mindenki el van a saját szobájában, amihez kis főzős rész és fürdőszoba is tartozik. Nagy íróasztal, óriási ablak és kénylemes ágy. Sőt kis gardrób rész is van. Csigu próbált az antiélet ellen lázadozni, de be kellett látnunk, ez van. Van egy közös terem, de mikor megnéztük, elvesztettük utolsó reményeinket is, hisz két lány tanult ott... Egyébként a koli tele van külföldiekkel: vágott szemű Jingjang, fehér bőrű Natasa, feketék és nem feketék, de sötétek... De konkrétan nem csak a koli van tele külföldiekkel, hanem nagy meglepetésemre az egész város. Eddig azt hittem Hamburg, Berlin nagy város, azért van akkora multikulti, de esküszöm itt nagyobb van. Egy hete sem vagyunk itt, de már 3 különböző helyen találkoztunk magyarul beszélőkkel. Persze nem fedtük fel nekik magunkat. Csak mint, ahogy Krisztiánnal is mindig csináltuk: bekussoltunk, kicsit hallgatóztunk, jól megfigyeltük őket és tovább mentünk. :)
Na a városról, majd a következő részben lesz szó, most megyek alukálni.