Az első napok elég hasonlóan teltek. A redőny miatti teljes sötétség segítségével, néha 9-ig is alvás, aztán 10-kor indulás a 20perces villamos útra az "Uni-nagyed"-be. Ott tájékozódás, intézkedés, aláíratás, plakátok olvasgatása, szórólapok begyűjtése... Délben 1,70 EURos ebéd a nagy menzán. Ott kicsit pihengetés, bámészkodás. Aztán mindenerővel net hozzáférés intézése. A sok információ miatt fáradtan vissza a koliba, délután alvás, aztán vásárlás vagy film nézés a laptopról. 
Mert már kedden az ikeában voltunk, még jó, hogy ott tett le minket a busz, így tudtuk, hogy hová kell menni. Ott bevásároltuk ami szükséges volt. Pl. Csigunak még budikeféje sem volt... Meg azt is, ami nem volt szükséges, de az otthonosság és a szoba hangulata miatt kellett... szőnyeg, gyertya, pléd.... 
Csütörtökre sikerült elintézni, hogy legyen kódunk az iskolai internetezéshez. Hozzá kell tennem, itt a to-szerűség és az összes mindenféle titkárnő nagyon kedves, megértő és értünk vannak. Ők próbálták a problémáinkat mihamarabb megoldani.
Szóval az egyetemi rész nagyon hangulatos, nem tudom leírni, ezt látni kell... majd csinálok sok képet. De egy nagy terület, 1emeletes épületekkel, padok, zöld füves részek, kis tavak, minden kitáblázva, sok fiatal... Nekem nagyon tetszik...   
A koli egy magas épület, 18 emeletes. Hanguatos lenne, ha lenne valami élet. De az emberek meg se mozdulnak. Mindenki el van a saját szobájában, amihez kis főzős rész és fürdőszoba is tartozik. Nagy íróasztal, óriási ablak és kénylemes ágy. Sőt kis gardrób rész is van. Csigu próbált az antiélet ellen lázadozni, de be kellett látnunk, ez van. Van egy közös terem, de mikor megnéztük, elvesztettük utolsó reményeinket is, hisz két lány tanult ott... Egyébként a koli tele van külföldiekkel: vágott szemű Jingjang, fehér bőrű Natasa, feketék és nem feketék, de sötétek... De konkrétan nem csak a koli van tele külföldiekkel, hanem nagy meglepetésemre az egész város. Eddig azt hittem Hamburg, Berlin nagy város, azért van akkora multikulti, de esküszöm itt nagyobb van. Egy hete sem vagyunk itt, de már 3 különböző helyen találkoztunk magyarul beszélőkkel. Persze nem fedtük fel nekik magunkat. Csak mint, ahogy Krisztiánnal is mindig csináltuk: bekussoltunk, kicsit hallgatóztunk, jól megfigyeltük őket és tovább mentünk. :)
Na a városról, majd a következő részben lesz szó, most megyek alukálni.